80374. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kolloidális fémek és fémvegyületek előállítására

Megjelent 19253. évi december hó 30-án. MAGYAR K I R Á LYI gBg SZABAD ALMT BÍRÓSÁG. SZABADALMI LEÍRÁS 80374. szám IVh 1. OSZTÁLY. mmmmmtm^tm^mtmt^^m^kmmmmmmmammm • Min i tmmmKsmm^AmmxmjmmmmmmmmmrsmmmmmmxsamKmaammMii^mímmtBmmmmmKmammmKmmmm^ Eljárás kolloidális fémek és fémvegyületek előállítására. GHEMISCHE FABHIKEN D". KÜRT ALBERT CÉG R M

BIEBRICHBEN ÉS DR

BEREND LUDWIG VEGYÉSZ WIESBADENBEN. A bej'lentis napja 1920 december hó 9-ike. Németországi elsőbbsége 1916 október hó 9-ike. Kolloidális fémeknek az eddig ismertté vált eljárásokkal való előállítása aránylag körülményes és kevéssé gazdaságos, úgy hogy ezen anyagok csak korlátok mértékben a 1 kai rn azt attak. Mint az ember- és állatgyógyászat kétségtelenül megállapította, a réznek, ezüstnek ás higanynak sói, valamint az arzén vegyületei stb., melyek mint erősen antiszeptikus anyagok ismeretesek, lényegesen kisebb mérgező hatást fejtenek ki, mint ugyanezen elemek vagy oxligénvegyiiileteik kolloidális állapotban, úgy hogy utóbbi anyagokból a kívánt hatás elérésére jóval kisebb mennyiségre van szükség, mint sóknak vagy hasonló anyagoknak oldataiból vagy bármilyen- más alakú vegyületeiből. Ezenkívül a kolloidális anyagok alkalmazása által a szóban forgó oldható fémsóknak rendszerint nem kívánatos maró hatását is elkerüljük. Az emlí'íett kolloidális elemek vagy vegyületek ezen tulajdonságaik következtében mindennemű növényélősdiek elpusztítására és fa konzerválására is kiválóan alkalmasak, mert a víz elpárolgása. után visszamaradó eleinek vagy vegyületek a levegő behatása alatt igen gyorsan vízálló alakban rögzíttetnek és a növények vagy a fa szerves anyagai által részben le is köttetnek. Növények védelmére és fa konzerválására eddig nehéz fémeknek legkülönbözőbb oldható sóit alkalmazták, így különösen kiterjedt mértékben a szőlő- és gyümölcstermelésnél, továbbá távírópóznák és vasúti talpfák telítésére. Sajátságosan a legkülönbözőbb hiányok ellenére is évtizedek óta használják a réz- és higanysók Stb. oldatait és haladás ezen a téren nem mutatkozott, így pl. a szőlőtermelésnél még ma is ugyanígy, mint 30 évvel ez előtt, rézszulfátot használnak az ismert mésszel kevert oldat alakjában, habár az oldat az élő növényre maróan hat és máimechanikai szempontból is a legkülönbözőbb nehézségek mutatkoznak, sőt a hajtásra kerülő rézvegyüílet minősége sincs még teljesen kiderítve. Ugyanígy áll a dolog más oly növényvédőszereknél is, melyeknél fémvegyületek kerülnek alkalmazásba, amennyiben ezek hatásának értéke sem kémiai, sem fiziológiai szempontból nincs még kétségtelenül megállapítva, úgy hogy ezen szereket tisztán empirikus úton állítják össze. Hasonlóak a viszonyok a fa konzerválásánál is, ahol hosszú idő óta a legmegbízhatóbb szereknek a higany, léz, vas sóit és az arzén