80235. lajstromszámú szabadalom • Eljárás röntgensugarak előállítására
Megjelent 1922. évi decejjaber hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYT W SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMI LEÍRÁS 80235. szám. VII/d. OSZTÁLY. Eljárás röntgensugarak előállítására. DR LILIENFELD GYULA EDGÁR, EGYETEMI TANÁR LEIPZIGBEN. A bejelentés napja 1919 április hó 19-ike. Németországi elsőbbsége 1918 április hó 9-ike. Röntgencsövek üzeme számára egészen a legutóbbi időkig az állandó értékű, egyenáramú feszültséget tartották a legideálisaibbnak és pedig a mólyterápiai vagyis belső gyógyászati célok szempontjából azért, mert attól különösen homogén sugárzást vártak, diagnosztikai célok szempontjából pedig azért, mert ily módon az antikatoda fémjének legcsekélyebb mérvű veszélyeztetése mellett a sugárzásnál a lehetséges legnagyobb hatásfokot remélték. Ha ennek dacára a forgalmi röntgenberendezések nem állandó értékű, hanem pillanatnyilag változó, vagyis lüktető egyenáramú feszültségre vannak szerkesztve, ágy ennek oka abban rejlik, hogy nagyfeszültségű, állandó értékű egyenáramú feszültség előállítása csak oly szerkezeti elemek felhasználása mellett lehetséges, amelyek a berendezés költségeit jelentékenyen növelik ós amelyek a berendezés kezelését nagyon körülményessé teszik. Bizonyos mértékben tehát a körülményekkel való megalkuvásnak tekintendő, ha röntgenberendezéseknél ezidőszerint állandó értékű egyenáramú feszültség helyett lüktető egyenáramú feszültséget használnak. Azon körülményből, hogy a feszültség liiktetésszerűen változik, a sugárzás keménysége vagy összetétele és a termelési hányad tekintetében előnyöket nem vártak és emellett ösakis a műszaki célokra szolgáló (50—60 periódusú, nagyon ritkán kivételes esetekben 125 periódusú) váltakozó áramok, illetve a városi váltakozóáranní hálózatok szokásos frekvenciájával dolgoztak. Ujabb vizsgálataimból kitűnt, hogy ezen alacsony periódusszámoknál ugyan már vannak csekélymórvíí eltérések a sugárzásnak az eddig érvényes felfogás szerint várható minőségétől, ezek a jelentéktelen eltérések azonban a gyakorlati alkalmazás szempontjából említésre méltó előnnyel még nem járnak. Csak nagyobb frekvenciáknál tapasztalható, hogy a sugárzás termelési hányada és keménysége növekedik, továbbá lehetségesnek látszik, hogy a sugárzás homogénitása oly értelemebn fokoztassék, hogy a színkép azon részének, amelynek hullámhossza a legrövidebb, kiváló intenzitás adható. A sugárzás minőségének ezen befolyásolása az üzemfeszültség frekvenciája révén azon körülménnyel fiigg össze, hogy a röntgensugárzás nem a katodsugár pillanatnyi állapotától, tehát nemcsak az elektronok minden időpontban adott sebességétől és sűrűségétől, hanem az említett értékek egyikének vagy mindkettőnek időbeli változásától is függ. Azon
