79462. lajstromszámú szabadalom • Vasbetongerendez

MegjeJent 1923. évi október hó 7-én. MAGYAR KIRÁLYT SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 79462. szám, VIII/a. OSZTÁLY Vasbetongerenda. FRIESEL ÁBRAHÁM MÉRNÖK BÉCSBEN. A bejelentés napja 1917 január hó 8-ika. Elsőbbsége 1916 szeptember hó 18-ika. Jelen találmány vasbetongerendák oly kiképzésére vonatkozik, melynek a célja, hogy e gerenda és a rábetonozott födémlemez között a lehető legegységesebb sztatikus hatást érjük el. A találmány abban van, hogy a gerenda felső felületén szabályos távolságokban a gerenda egész szélességére kiterjedő fecskefarkalakú (b) kivágásokat alkalmazunk és hogy minden két kivágás közé megmaradt gerendarész mindkét oldalfelületén és a felső gerendafelület közelében alámetszett felületű (d) mélyedéseket képeiziink ki, amikor is ezen (d) mélyedések nem nyúlnak a gerenda felső felületébe alkalmazott (b) mélyedésekig. A találmány tárgyát a mellékelt rajz tünteti fel, ahol is az 1. ábra az ríj födémszerkezet foganatosítására alkalmas vasbetongerendát oldalnézetben mutat, a 2. áibra metszet az 1. ábra A—B vonala mentén, a 3. és 4. ábrák a találmány szerinti födémszerkezetnek a tartók irányával párhuzamos, illetve arra merőleges metszetei, míg aiz 5. ábra az 1. ábra szerinti vasbetongerenda távlati képe. Az új födém előállítására magában véve ismert módon akként történik, hogy a kész vasbetontartókat a helyszínen elhelyezzük és ennek megtörténtével a födémlemezt alkotó betonrétegei; feltöltjük. A betonfödémnek a feltüntetett foganatosítási példájánál az (a) vasbetontartók felületükön egyenlő közökben elrendezett (b) kivágásokkal vannak ellátva, amelyek a tartó egész szélességére kiterjednek és amelyeknek (c) végfelületei (1. ábra) rézsútosak, űgv hogy fecskefarkalakú kivágások létesülnek. A tartónak a (b) kivágások között megmaradó részeiben mindkét oldalon a tartó felső részének közelében a (d) horony van alkalmazva, amelynek alapfelülete (1. és 2. ábrák) ugyancsak rézsútos. A (d) hornyok, mint az 1. ábrán látható, szilárdsági okokból célszerűen nem nyúlnak a (b) kivágásokig, hanem az (f) félületekkel befejeződnek, úgy hogy a (b) és (d) kivágások között rövid darabon megmarad a tartó teljes harántmetszete. A (g) betonréteg feltöltése alkalmával, mely a vastartók felső szélét a lemez vastagsága szerint több centiméterrel födi be, a beton az (a) tartó (b) és (d)