79338. lajstromszámú szabadalom • Tüzelés poros és szétporló tüzelőanyagok számára

Megj elent 1938. évi október hó 4-én. MAGYAR KIRÁLYI W SZABADALMI BÍRÓSÁG. álSslllk SZABADALMI LEÍRÁS 793B8. szám. II/c. OSZTÁLY. Tüzelés poros és szétporló tüzelőanyagokhoz. HAAN ALADÁR KOHÓMÉRNÖK BUDAPESTEN. A bejelentés napja 1920 szeptember hó 30-ika. Jelen találmány tárgya tüzelés poros és szétporló tüzelőanyagok számára. Mindezeknek ismert hátránya, hogy csak nehezen égethetők el, mivel egyfelől a poros tüzelőanyag a rostélyon keresztüli könnyen jut elégetetlenül a hamutérbe, másfelől pedig a poros szén a rostélynyílásokat elzárja és az égési levegőt csak nehezen engedi keresztül, miáltal az ilyen szénnel táplált tüzelések könnyen elalszanak. Ismeretesek ugyan már bonyolultabb berendezések, melyekkel poros szén tökéletesen elégethető, ezek azonban drágaságuknál fogva egyáltalában nem alkalmasak arra, hogy pl. lakásfűtés céljaira alkalmaztassanak. Jelen találmány tárgya oly tüzelés, mely olcsó és egyszerű és ilykép kiválóan alkalmas arra, hogy annak elve alapján a közönséges szobakályhák készüljenek, sőt különös előnye jelen találmánynak, hogy meglévő szobakályhákra és egyéb tűzhelyekre utólag is könnyen alkalmazható. A találmány azon alapgondolatból indul ki, hogy a poros, illetve aprószemű tüzelőanyag is elégethető, ha csak aránylag vékony rétegben fedi a rostélyt. Közismert tapasztalat továbbá, hogy ha izzó parázsrétegre porszenet dobunk rá, de olykép, liogy a porszén ne fedje be teljesen a parázsréteget, hanem annak egy részét szabadon hagyja és innen kiindulólag a parázsra dobott porszón lejtősen emelkedjék, úgy még ha a porszénréteg nagyobb vastagságot ér is el, mégis a vékony porszénrétegből kiindulva fokozatosan és tökéletesen elég. A tüzeléseknek porszénnel ily módon való táplálása azonban ügyességet, türelmet és sok figyelmet igényel. A jelen találmány szerinti tüzelésnél önműködően éretik el az, hogy a rostélynak kis része levegőátbocsájtás céljából teljesen szabad marad és ezen rostélyrésztől kiindulólag a rostélyra dobott tüzelőanyagréteg-vastagság csak fokozatosan növekedik. Mindezeket azáltal érjük el jelen találmány elvén, hogy egyfelől a rostélyt oly térbeli felület alakjában képezzük ki, melynek keresztmetszeti méretei a rostély alapsíkjától kiindulólag függélyes irányban csökkennek, másfelől pedig a rostélyt olykép alakítjuk, hogy annak legmagasabb részei a tüzelőanyagtérből kinyúljanak. Ilykóp a magasabban fekvő rostélyrészeken a tüzelőanyag csak vékony rétegben helyezkedik el, mely rétegvastagság lefelé növekszik; ilykép a felsőbb rostélyrészeken az égés végbe mehet, ahonan kiindulólag fokozatosan meggyulladnak a vastagabb tüzelőanyagrétegek is. A rostélynak legmaga-