78876. lajstromszámú szabadalom • Töltőtoll

Megjelent 1922. évi junius hó 278-én. MAGYAR KIRÁLYI |ÉHj SZABADALMI BÍRÓSÁG. ifellMÉsk SZABADALMI LEÍRÁS 78876. szám. IXa/l. OSZTÁLY. Töltőtoll. BÁRÁNY NÁNDOR FŐVÁROSI TANÍTÓ BUDAPESTEN. A bejelentés napja 1920 május hó 18-ika. Jelen találmány új rendszerű töltőtoll. Ismeretes sokféle töltőtoll, melyeknek közös hibájuk szokott lenni, hogy igen gyakran eldugulnak, vagy bőven adva a tintát, csöpögnek. Jelen találmány célja: olyan töltőtoll szerkesztése, mely soha be nem szárad, soha el nem dugul, a külső hőfok befolyásától teljesen független és mely bármely fajta tinta használata mellett is föltétlenül jól működik. A mellékelt rajzon az 1. ábra a találmány tárgyát képező berendezés oldalnézete, s a 2. ábra annak alsó nézete. A 3. ábra oldalnézetben a töltőtoll tintatartályába vágott azon ovális nyílást (a) tünteti fel, mely ovális nyílást a 4. ábrában (bb)-vel jelzett rövid gummicső hermetikusan zárja el. Az 5. ábra az oldali keresztmetszetet ábrázolja, midőn a találmány tárgyát képező berendezés használatra készen áll, míg a 6. ábra ugyanazt a metszetet mutatja, midőn a töltőtollra a tollvédő kupak fel van tolva. A találmány tárgyának foganatosítási alakjánál azon helyen, hol írás közben hüvelykujjunkkal a tollszár oldalát szoktuk érinteni, a tollszár testén egy ovális áttörés (nyílás) van. E nyílást (a) egy puha gumiból álló csődarab (b—b, 4. ábra) légmentesen zárja el. A tartály belső üregének azon a részén, hol az említett ovális nyílás van. belülről is egy darabka gumicső van alkalmazva (p—p), mely a tartály hermetikus,ságának biztosítására szolgál. Így a kettős gumicsőnek azon része, mely nevezett ovális nyílásra esik, egy kis dobot képez (1. ábra, d). írás közben hüvelykujjunk e dobra, folytonosan és önkéntelen, apró nyomásokat gyakorol, mely apró nyomások a tartályban lévő tintára is átterjednek a dob rugalmassága folytán. Ezen apró nyomások hatása alatt a tinta apró adagolás mellett az (é—é) betűvel jelzett, rugalmas gumiból álló, vékony tápcsövön keresztül, azon kis tintafelfogó üregbe (f) löketik, melyet a toll (g) és a tintavezető (h) együttesen képeznek. Amint a dobra való nyomás megszűnt, a dob most már szívólag hat a tartály tintájára s így az (é—é) táplálócsövecskén keresztül egy kis adag levegő szippantatik a tartályba. Ha azonban az (f) tintafelfogó üreg az apró adagolásban kilövetett tinta által egészen megtöltetett, akkor nem levegő, hanem maga a tinta egy része szivatik vissza a tartályba s így fölöslegesen sok tinta soha sem gyíilemlik a toll alá, míg maga a toll állandóan és oly bőven van tintával ellátva, mintha a tollat állandóan a tintába mártogattuk volna. A találmánynak ezen tulaj-