78856. lajstromszámú szabadalom • Másoló massza hajófenekek és máseffélék számára

Megjelent li)22. évi május Iió 14-én. MAGYAR KIRÁLYI ]§||g SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMI LEÍRÁS 78856. szám. IV/f. OSZTÁLY. Mázoló massza hajófenekek és másefélék számára. DR

BURSTIN HUGÓ VEGYÉSZ DROHOBYCBEN. A bejelentés napja 1919 október hó 6-ika. Elsőbbsége 1918 november hó 16-ika. A találmány tárgya mázolómassza hajólenekek és tengeralatti építkezések számára és célja, hogy azokat egyrészt a víz pusztító hatása „ellen és másrészt tengeri állatok és tengeri növények le rakodása ellen megvédjék. Céljának kielégítően megfelelő tengeralatti má.zolómassza alkalmazása a legnagyobb fontosságú, mert eltekintve attól, hogy a kellően megválasztott máz a hajófenéknek hosszabb élettartamot biztosít, a hajónak sebessége növények és állatok lerakodása folytán tetemesen csökken, több szén használtatik el és a hajót gyakrabban és hosszabban kell révben tartani. Amilyen fontos egy jó hajófenékmáznak problémája, éppen olyan nehéz aminak helyes megoldása. Mert az ilyen máznak olyan tulajdonságokat kell magában egyesítenie, amelyek egymással éppen ellentétesek. így pl. szükséges, hogy a máz vízben lehetőleg nehezen oldódjék, másrészt pédig, hogy lehetőleg nagy kémiai hatást gyakoroljon tehát könnyen oldódjék. A legtöbb eddigelé ismertté vált Javaslat azon alapelven nyugszik, hogy egy helyesen megválasztott rozsdavédő festőanyagra úgynevezett nyálkavédő anyagot visznek fel, amely vízzel szemben egészen vagy majdnem egészen közömbös olyan alapanyagból áll, amelybe fémsók, legtöbbnyire higany-, réz-, arzéni-, ólom- vagy más fémsók vitettek be. A tengervízben oldott sók és a nyálkásító védőanyagban lévő oldhatatlan mérgek, amilyen a HgCi2, CuO stb. között fellépő kémiai cserehatás következtében, vagy oldás folytán, mint pl. a HgC12-nál, As203-nál stb., a mérgeknek fokozatos kioldása megy végbe, amelyek a hajót körülvevő vízrétegekben ölő hatást gyakorolnak. Ismeretesek olyan mázolómasszák is, amelyek a mérges íémet kémiai vegyület alakjában tartalmazzák, amely maga felkenhető masszát képez, így pl. a zsírsavas sók. Az elsősorban említett masszák főhátránya abban áll, hogy a massza nem egynemű és ennek folytán nem lehet teljesen sima mázolófelületet készíteni. Már pedig az a legnagyobb fontosságú; mert minél simább a felület, annál kevésbbé rakódnak le az állatok és növények. Még hátrányosabb az a körülmény, hogy a mérgek lassanként kimosatnak a masszából úgy hogy végül a máz likacsos réteget képez, amely a1

növények és állatok lerakodását éppenséggel elősegíti A második fajtájú mázaknak az a hátránya, hogy azokat többnyire a használat előtt rá kell olvasztani, hogy továbbá ezáltal a felkenésnél a masszából sok használtatik el, amelyből pedig aránylag csak kis rész gyakorolja a kivánt mérgező hatást és hogy végül az olvasztott massza nyúlósságánál fogva nem hatol be a bevont felület finom lyukacsaiba és ennek folytán száradás • után nem igen tapad. Feltalálót kísérleteinél az a törekvés vezette, hogy olyan tengeralatti mázat készítsen, amely valamely ismert rozsdavédő festékre felvive, erős mérgező tulajdonságok mellett hosszú ideig hat, jól tapad, gyorsan és simán szárad és végül lcönynyen és olcsón előállítható. A legtöbb kőolajban előforduló naftensavaknak nehézfémsói magukban vagy sok más orgános oldószerrel keverve, olyan mázfestékeket adnak,