78780. lajstromszámú szabadalom • Féksaru

Megjelent 1922. évi március hó 31-éii. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMI LEÍRÁS 78780. szám. Va/2. OSZTÁLY. Féksarú. WRBKA VILMOS GYÁROS ODERFURTBAN. A bejelentés napja 1920 február hó 11-ike. Elsőbbsége 1919 október hó 24-ike. Az eddig ismeretes és a féktuskóra erő­sített, csúszófelülettel ellátott féksaruk ab­ban a hibáiban szenvednek, hogy fogan­tyújuk és csúszólapjuk elrendezése egy­részt nerti teszi lehetővé a sarunak a vá­gánysínre való kényelmes és vízszintes ráhelyezését, másrészt a kezelő munkás könnyen megsérül mellettük. A vízszintes féksínnel ellátott féksarunak a munkást mélyebb lehajlása nélküli rálielyezhető­sc'ge pedig a saru üzembiztos működésére nézve nagy jelentőségű, mert a tapaszta­lat szerint a rosszul fektetett féksaru a kocsi fölfutásánál a sínről lesodródik, vagy eltörik. A tapasztalat szerint az eddig is­mert féksaruknál a kezelőnek a könnyű megsérülhetősége is sok üzemzavarra ad alkalmat, mert a munkás, ha kezei a fék­saru részeihez szorulnak, vagy odanyo­módnak, különösen a görbülésben levő járművek közvetlen közelében a sarut gondosság nélkül helyezi a sínekre, vagy egyszerűen elejti. A találmány értelmében ezen hátrányo­kon akkép segítünk, hogy a féksaru fogókengyelét a féksínnel párhuzamosan futó kengyelkarral látjuk el, melynek vége a fékbaknak a csúszólap peremével egy­színűben fekvő részéhez van erősítve. A mellékelt rajzon a találmány egyik foganatosítási példája van föltüntetve. Az 1. ábra mutatja a féksaru hosszmetsze­tét, a 2. ábra a vágánysínre ráhelyezett saru oldalnézetét. A 3. ábra a 2. ábra fölülnézete, a 4. ábra pedig metszet az 1. ábra IV—IV vonala mentén. (l) jelöli a féksínt, (2) annak vezető­lapját, (3) a féktuskó és (4) a csúszólap. A féktuskó egy darabban öntött, üreges testből áll, melyet az (5, 6) oldalbordák merevítenek és a féksínre rá van szege­cselve. A (4) csúszólap az ismert módon van az üreges fékbakba belehelyezve és a (7) csavar segélyével a fékbakon oldha­tóan megerősítve. A fogókengyefaek hosszú, az (1) féksín­na] párhuzamos, vagy közelítően párhuza­mos (10) felső karja van, melyet a (11) ívdarab köt össze az egyenesen haladó (12) alsó karral. A (10) kengyelkar a fék­bak egyik részéhez, célszerűen a külön erre a célra alkalmazott (14) toldathoz van erősítve. A (14) fékbaikrész felső ré­szén a (15) lelapítással van ellátva (3. ábra) és teljesen egy vonalban van a (4) csúszólap (1. ábra) felső (17) peremévek

Next

/
Oldalképek
Tartalom