78698. lajstromszámú szabadalom • Áramkorlátozó

Megjelent 1922. évi március hó 4-én. _ MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMI LEÍRÁS 78698. szám. VlI/g. OSZTÁLY. Áramkorlátozó. SCHÖNWALD SÁNDOR VEGYÉSZMÉRNÖK BUDAPESTEN. A bejelentés napja 1920 március hó 16-ika. A találmány tárgya áramkorlátozó, vagyis olyan készülék, mely egy bizonyos, megengedett maximális erősségű áramnak elektromos áramkörökbe való bejutását megakadályozza. Az eddig ismert áramkorlátozók a maximális áramerősség túllépésénél vagy kikapcsolják az áramot úgy, hogy a bekapcsolás csak külső beavatkozás útján (kézzel) történhet, vagy pedig periodikus be-és kikapcsolással fluktuáló áramot hoznak létre, ami azonban nem jelent tényleges áramkorlátozást, mert a fluktuáló áram pl. világító áramkörben bizonyos áramfogyasztók (fűtőtestek stb.) bekapcsolását megengedi. A találmányt képező áramkorlátozó úgy van szerkesztve, hogy az áramot a megengedett maximális áramerősség túllépésénél teljesen kikapcsolja és ezen áramerősség fennállásának tartamára kikapcsolva tartja, de az áramerősségnek egy bizonyos, megengedett értékre való csökkenése után a fogyasztóáramkört önműködően ismét zárj^. A fogyasztó tehát az áramkörbe nem kapcsolhat be oly készülékeket, melyek az áramkör túlterhelését okoznák, de viszont az esetleges túlterhelés megszűnte után az áramszolgáltatás minden külső beavatkozás nélkül azonnal ismét rendelkezésére áll. A találmányt képező áramkorlátozó igen lényeges előnye az is, hogy rövidzárlatot minden sérülés nélkül kibir, sőt maga is rövidzárlat esetén biztosítékként szerepel. A rövidzárlat után a készülék a normális áramviszonyokat önműködően ismét visszaállítja. Az áramkorlátozó a találmány értelmében megszakítóval párhuzamosan kapcsolt ellenállásból áll, mely úgy van méretezve., hogy az áramnak a megszakító által való megszakítása után csak a megengedett maximumnál kisebb áramerősséget bocsátja át. Amint a fogyasztó a megengedeti terhelésre tér vissza, a kapcsoló az áramkört azonnal és önműködően zárja. Az áramkorlátozó a maga egészében a fogyasztókörrel sorba van kapcsolva. A mellékelt rajz a találmányt képező áramkorlátozó egy foganatosítási alakját vázlatosan mutatja. A fogyasztókörnek (A, Al) kapcsaival az (R) kompenzáló ellenállás és az (M) elektromágnes van sorba kapcsolva, melynek (F) magja a (Bl) pontban elágazó (G) hajlékony vezeték útján az (R) ellenállás egyik végével van összekapcsolva. Az (F) mag végéhez az (E) kontaktus van erősítve, mely a (B) pontnál elágazó (II) vezetékszakasz útján az (Al) kapocstól az (R) ellenálláshoz menő vezetékkel összekötött (El) kontaktussal működik együtt. Az (E El) kontaktusok együttesen megszakítót képeznek, mely szikrázás elkerülésére célszerűen dielektrikumban, pl. az ábrázolt (C) olajfürdőben működik vagy fúvómágnes hatása alatt áll. Az áramkorlátozó működése a következő: Ha az áramerősség a megengedett maximumnál kisebb, akkor az áram az (A) kapocstól az (M) magántekercsbe jut, ezután a (Bl) pontban elágazik és egyrészt a (G) hajlékony vezetőn, az (M) mágnestekercs (F) vasmagján, az egymással érintkező (E, El) kontaktusokon át a (B) elágazási helyhez és az (Al) kapocshoz, másrészt az (R) ellenálláson és a (B) elágazási ponton át ugyancsak az (Al) kapocshoz áram-