78651. lajstromszámú szabadalom • Nyesve vágó kézi- és rudasolló

Megjelent 1922. évi január hó Í7-éri. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMI LEÍRÁS 78651. szám. X 2. OSZTÁLY. Nyesve vágó kézi ós rudas olló. SOCHORJÓZSEF ERDŐMÉRNÖK BÁNRÉVÉN. A bejelentés napja 1920 február hó 3-ika. A szőlőművelésnél, valamint a gyümölcs- és diszkertészetben a növények ágainak vagy haj­tásainak lenyesése évenként legalább egyszer el nem mellőzhető művelet. Az ezen célra használa­tos eddigi ollók tudvalevőleg akként működnek, hogy az olló vágóéle az ág testébe benyomatik és a rostok összeszorítása mellett a levágandó részen áthatol. Ezen műveletnél a rostok a vágás helyén a vágóéi által annyira ösSzenyomalnak, hogy a szabadon maradó' ágrész rendszerint le­hajlik, ugy, hogy a visszamardó csonkok tekin­télyes százaléka a közepe táján nemcsak be­hasad, hanem az összenyomás következtében külső részein is megsérül, ami úgy a csonkra, mint a növényre felette káros. Ezen hátrány a terméseredményre is kihatással van, ami a vég­zett megfigyeléseken alapuló becslés szerint pl. szőlőművelésnél 10—30%-ra is tehető. A találmány tárgyát tevő olló segélyével mind­ezen hátrányt megszüntetjük, minthogy az olló akként van kiképezve, hogy a levágandó ág az ollónak előnyösen villaszerüen kiképezett tartó­karja által a metszőkés mindkét oldalán rugal­masan alátámasztatik, tehát el nem hajolhat és ennélfogva a behasadás veszélye megszűnik. Kü­lönösen jellemző a jelen ollónál az, hogy az elő­nyösen iveit metszőéllel bíró tulajdonképeni kés egy különálló darabot alkot, mely az olló egyik karján foroghatóan van ágyazva és egy különle­ges forgatókar segélyével az olló másik karjával oly csuklós összeköttetésben áll, hogy a kés mel­szőéle az olló használata alkalmával a levágan­dó ágba nemcsak behatol, hanem a vágásvonal irányában is elmozog, azaz tiszta metszési műve­letet végez, miáltal az átvágás sokkal könnyeb­ben és .sérülés nélkül megv végbe. Lényegesen megkönnyíti az átvágást az is, hogy a kés jelen ollónál egy vékony acéllemezből áll, mely a le­vágandó ágon könnyebben hatol át. Az ollóval tehát erőmegtakarítást is érünk el, minthogy a munkásnak nem kell oly nagy nyomóerőt kifej­tenie, mint az eddigi ollóóknál. Ennélfogva a nye­sési munkát könnyebben, gyorsabban és tökéle­tesebben elvégezheti, anélkül, hoigy a kéz elfárad­na vagy felhorzsolódnék. A mellékelt rajz jelen találmány tárgyát egy példaképeni foganatositási alakban mutatja be, nevezetesen az 1. ábra az olló oldalnézete nyitott állapotban, a 2. ábra az ollónak ugyancsak oldalnézete, de csukott helyzete mellett, míg a 3. ábra az olló késén és forgáscsapján keresz­tül vett metszet, részben pedig elülnézet. A 4. ábra végül egy oly szerkezeti megoldást mulat be nézetrajzban, mely szerint az olló ma­gas növények nyesésére használható. A bemutatott foganatositási példa szerint az ollónak két (a) fogantyúja a (b) forgáscsap kö­zelében ismert görbülettel bír, mely görbületek a szokásos (c) tekercsrugó elhelyezésére szolgál­nak. A fogantyúk külső oldalaikon célszerűen sűlyesztett csavarok segélyével rugalmas anyagú (d) borítással vannak ellátva oly célból, hogy a kéz földörzsölése megakadályoztassák, Megemlí­tendő e helyen, hotgy az olló fogantyúit előnyö­sera külön darabot alkotó aluminium-csőből is készíthetjük, melyet rácsavarolás vagy más is­mert megerősítés által rögzíthetünk és melyet ugyancsak rugalmas anyagból való burkolattal láthatunk el. Az egyik (a) fogantyún megerősí­tett (j) ütközőpecek ismert módon a fogantyúk

Next

/
Oldalképek
Tartalom