78649. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vasuti kocsikapcsoló

Megjelent 1922. évi .január hó 9-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMI LEIRAS 78649. szám. V/b. OSZTÁLY. Önműködő vasúti kocsikapcsoló. SANDSTRÖM ANDERS GUSTAF MŰVEZETŐ KÖPINGBEN. A bejelentés napja 1918 december hó 11-ike. Az eddig ismert önműködő kocsikapcsolók néhány érzékeny résszel birtak, amelyek könnyen megsérültek, ha ütközéskor nem voltak a kellő helyzetbe beállítva. A találmány tárgyánál e hátrány nem lép föl, mert oly kiképzésű, hogy hibásan beállított kapcsolórészekkel ütköző kocsik esetén kapcsolás ugyan nem létesül, de a kap­csolórészek sem sérülnek meg. A kapcsoló közönséges csavaros kapcsolókkal fölszerelt ko­csikra is alkalmazható, szükség esetén akár úgy is, hogy a közönséges kapcsoló esetleges alkalma­zását ne gátolja. A találmány különösen villalakú kapcsolófejek­kel bíró szerkezetekre vonatkozik s azáltal tűnik ki, hogy minden kapcsolófej egy fölfelé nyilt száj­jal bíró horogból áll s az ezen ágyazott emelőkaro­kon hordott kapcsolóorsóval van ellátva. A villa­alakú horog mindkét szárának mellső vége felé fölfutó fölületekkel bír, úgy hogy két kapcsolófél ütközésekor a használandó kapcsolóorsó fölcsú­szik a szemben álló horog fölfutó fölületein és be­csapódhat a horogszájba. A találmány tárgyának egy foganatosítási pél­dája 1. ábrán oldalnézetben; 2. ábrán fölülnézetben látható; 3. ábra a kapcsolóorsó metszete a 2. ábra A—A vonala szerint; 4. ábra egy közönséges csavaroskapcsoló oldal­nézete, melynél az egyik vonóhorogra egy, a ta­mány szerinti kapcsolóhorog van szerelve; 5. ábra egy zárt kapcsoló fölülnézete; 6. ábra a kapcsolás vétlen oldását gátló elre­teszelés fölülnézete; 7. ábra oldalnézetben; 8. ábra pedig fölülnézetben mutatja a kapcsoló mozgató részét, mig a 9. ábra két kapcsolófélnek viszonyos függélyes elmozoghatását mutatja. A kapcsoló két teljesen egyforma félből áll, me­lyeknek csak egyike van föltüntetve. Mindegyik kapcsolófél két főrészből az (1) villás horogból és (2) kapcsolóorsóból áll, mely utóbbit az (1) horgon (3) csapok révén ágyazott (4) emelőkarok hord­ják. További részek a két kapcsolt fél vétlen oldó­dását gátló zárószerkezet, s az ezt, valamint a kapcsolóorsót a kocsi oldaláról működtető szer­kezet. Az (1) horog alkalmas módon a vonórúddal vagy rendes vonóhoroggal köthető össze, s ennek meg­felelően a kapcsoló vagy egymagában, vagy a régi csavaros kapcsolóval együtt szerelhető a kocsira. A rajzon az (1) horog egy régi kapcsoló (5) vonó­horgán a (6) pecek révén foroghatóan van fölerő­sítve; a (6) pecket fölvevő (60) horogfurat (2. ábra) oly alakú, hogy az (1) és (5) horgok viszonyos ol­dalmozgását megengedi s igy kanyarokban töré­seket meggátol. Az (1) horognak az (5) vonóhorgot közrefogó szárainak (70) furatán és az (5) vonó­horog száján átdugható (7) pecek révén az (1) hor­got kapcsoló helyzetbe hozhatjuk (1. ábra). Az (1) horog mellső vége villásan ágazik az (la) és (lb) részekre, melyek köze a másik kap­csolófél (la) villaágának befogadására való ; a köz (2. ábra) kifelé bővül, hogy a két (1) horog ekkor is biztosan összefogjon, ha — mint pl. kanyarok­ban — nem állnak egymás egyenes meghosszab­bításában. Az (1) horog (la, lb) ágainak fölül nyilt (9) kimetszései képezik a horog száját s a kapcsoló-

Next

/
Oldalképek
Tartalom