78622. lajstromszámú szabadalom • Önműködő állomásjelző

Megjelent 1933. évi .január hó 9-én. MAGYAR KIRÁLY] SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMI LEIRAS 78622. szára. V/b. OSZTÁLY. Önműködő állomásjelző. PÁSZTOR MIKSA ORVOSI MŰSZERÉSZ BUDAPESTEN. A bejelentés napja 1920 március hó 20-ika. Jelen találmány tárgya oly készülék, mely a vonaton az egymásután következő állomások neveit önműködően jelzi. Lényegében a találmány abból áll, hogy az állomások között a vasúti sin talpfáira ívalakú sindarab. van erősítve, a vonat kocsijaiban pedig szekrénykébe zárva az egymásután következő állomásnevekkel ellátott papirszalagtekercset tartó dobpár van elhelyezve, mimellett a dobpárt áttételek egy, a talpfáig lenyúlóruddal kötik össze úgy; hogy ha ezen rúd alsó vége az ívalakú stnd arabra felfut, a dobpár forgásba jön és a papírtekercsnek állomásnévvel jelölt része lesz láthatóvá. A találmány tárgya a csatolt rajzon példaképen fölvett foganatosítási alakjában van föltüntetve és pedig az 1. ábra a vasúti kocsi metszete a dobpárt tartó szekrénykével, a 2. ábra a szekrénykébe zárt készülék fölülnézete, a 3. ábra ugyanannak oldalnézete, a 4—6. ábrák részletrajzok. A találmány szerint a vonat egyes kocsijaiban az (a) szekrénykébe zárva a (b, c) dobpár van elhelyezve, amely az egymásután következő állomások neveivel jelölt (d) papírtekercset tartja. A (b, c) dobok tengelyükre ékelt (e, f) fogaskerekek közé iktatott (g) fogaskerék révén egymással összeköttetésben állanak. A (b) és (c) dobok a (h) tengelyükre rá vannak húzva és egy, a tengely köré csavart (j) rűgó által a (k) csapágy felé vannak szorítva. Ezen csapágy közelében a (h) tengelyből az (i) peckek állanak ki, melyek a papírtartó (b, c) dobok hasítékába bele bújnak, miáltal n dobok kénytelenek tengelyükkel együtt forogni. A (b, c) dobok kieserélhetően vannak a (h) tengelyekre fölhúzva. E célból a tengelyekből a középső rész ki van metszve és ezen kimetszett darabnak egyik vége az (1) csapágyban befogott tengelyvéghez csuklósan hozzá van erősítve, másik vége pedig ferdén le va,n csapva és egyszerűen nekifekszik a (k) csapágyban befogott tengelyvég ferdén lecsapott végéhez (4. ábra). A (b, e) dobok palástjára egy-egy rugaln^as (m) lemez van erősítve,/ mely a (d) papírtekercs végeinek a dobon való leszorítására szolgál. A (b) dob tengelyére az (n) fogaskerék van fölékelve, mely a külön csapágyakban ágyazott és ellentétes irányú fogazással biró (o, p) fogaskerekek tengelyére ékelt (r) fogaskerék fogaiba kapaszkodik. Az (o. p) fogaskerekek fölött a kétkarú (s) emelő van elhelyezve, melynek egyik karja az (o) kerék, másik karja pedig a (p) kerék síkjában fekszik és amelyik a (t) pontban az (ü) forgásponttal biró (ul, u2) emelő (u2) karjához csuklósan van erősítve. Az (ul) kar viszont a (v) rúddal áll csuklós összeköttetésben, mely rúd az (a) szekrénykéből kinyúlva egészen a talpfáig leér és alsó végén a (vl) görgővel van ellátva. A (v) rudat egy, a rajzon nem látható rúgó fölfelé szorítja, miáltal az (ul, u2) emelő a 3. és 6. ábrákon föltüntetett helyzetbe jut. Az (s) emelő egyik karjához ugyancsak egy (z) tekercsrúgó van erősítve, melynek vége az (u2) émelőkar (y) nyúlványán átdugott és az (yl) karhoz csuklósan hozzáerősített (y2) pecekbe van beakasztva. Az (s) emelő másik karjából az ("a) pecek áll ki, melybe egy, az (u2) emelőkarból kinyúló pecekre fölcsavart (xl) tekercsrúgó vége van beakasztva.