78540. lajstromszámú szabadalom • Ingás átalakító

Megjelent 1921. évi december hó 19-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMI LEIRAS 78540. szám. VIIlg. OSZTÁLY. Ingás átalakító. TELEPHON-APPARAT-FABRIK E. ZWIETUSCH & O G. M. B. H. CÉG CHARLOTTENBURGBAN. A bejelentés napja 1919 november hó 20-Ika. Elsőbbsége 1919 január hó 31-ike. A találmány tárgya készülék villamos egyen­áramnak váltakozó árammá való átalakítására és különösen olyan átalakítók javítására vonatkozik, amelyeknél a szerkezet egyszerűsítése végett az átvivőcséve és a sarkátváltó egyesítve vannak, mimellett a sarkátváltó működtetése az átvivő­cséve útján történik. A találmány tárgyát tevő átalakító csekély áramfogyasztása és az eddiginél lényegesen na­gyobb hatáskfoka révén tűnik ki. A találmány ér­telmében ezeket az előnyöket az átvivőcséve primér tekercsének különös elrendezése révén érünk el. A primér tekercs két vagy több részből áll, amelyek vasmagon vannak elrendezve és amelyek sem kétfonalosan, sem egymásfölött nincsenek teker­cselve, hanem egymásmelleit és egymástól elkü­lönítve vannak elrendezve. A tekercsek akképen vannak kapcsolva, hogy a szétválasztási helyeken szóródási mezők képződnek. A szóródási mezők az esetről-esetre áramvezetőtekercsnek megfele­lően a csévék szétválasztási helyének egyik vagy másik oldalán vannak és horgonyt hoznak len­gésbe. Az egyes részek elrendezése emellett olyan, hogy a horgoay mozgásközben a primér tekercse­ket váltakozva bekapcsolja, miáltal az átvivő sze­kundér tekercsében váltakozó áram keletkezik. A nem polarizált horgony közvetlenül a két pri­mér cséve szétválasztási helye előtt rugalmasan van fölfüggesztve és csakis azon szóródási mező­ben mozog, amely a primér csévék váltakozó mágnesezése folytán keletkezik, mimellett a csé­vék, illetve az átalakító magjának egyáltalán nincs illesztési hézaga. Az eddig ismeretes átalakítóknál ezideig alkal­mazott állandó mágnesek és külön mágnes­tekercsek révén polarizált horgonyok elesnek. Magának az átalakítónak hatása is nagyobb azon körülmény folytán, hogy a vasmagban illesztési hézagok nincsenek. Az inga horgonyának átpola­rizálása sem következik be. A sarkátváltó inga hajtására tehát más erőt nem használunk, mint azt, amely már önmagában véve amúgy is meg­van, ezenkívül áramfogyasztó segédszközökre, mint pl. szarvakra vagy illesztési hézagokra a vasmagban nincsen szükség. A találmány tárgyát tevő készülék tehát nagyon gazdaságos. A mellékelt rajzon a találmány egyik kiviteli alakjának kapcsolási vázlata példaképen -•an föl­tüntetve. A két (Pl) és (P2) tekercsrészből álló primér cséve a zárt, gyűrűalakú és illesztési hézag nél­kül készült (r) vasmagon akképen van elrendezve, hogy a két tekercsrész egymásmelleit és kellő köz megtartása mellett egymástól elkülönítve fekszik. A tekercsrészek még a vasmagra helyezett gyűrű­alakú és nem vezető anyagból való (s) tárcsák révén kétoldalt határolva vannak. A tekercs­részek egyikének kezdete és a másiknak vége a két tekcrcsrész számára közös telep, illetve más egyenáramú áramforrás egyik sarkához vezet, míg a két tekercsrész másik vége a sarkátváltó egy-egy (k, kl) kontaktusával van összekötve. A sarkátváltó a nem polarizált és rugalmasan fölfüggesztett (a) horgonyból áll, amely a (k, kl) kontaktusok között leng és ezekkel a kontaktu­sokkal váltakozva érintkezésbe jön. A (b) telep másik sarka az (a) horgonnyal áll összeköttetés­ben, úgy hogy aszerint, amint az (a) horgony az

Next

/
Oldalképek
Tartalom