78515. lajstromszámú szabadalom • Több egymással párhuzamosan kapcsolt csőhurokból álló túlhevítőelem fűtőcsöves gőztúlhevítőkhöz

Megjelent 1921. évi december hó 6-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMILEIRAS 78515. szám Ve/2. OSZTÁLY. Több, egymással párhuzamosan kapcsolt csőhurokból álló túlhevító'elem fütőcsöves gőztúlhevító'khöz. SCHMIDT SCHE HEISSDAMPF-GESELLSCHAFT M. B. H. CÉG CASSEL-WILHELMSHÖHEBEN. A bejelentés napja 1920 február hó 20-ika. Elsőbbsége 1914 október hó 3-ika. A jelen találmány olyan fütőcsöves gőztúlhevítőkre vonatkozik, melyeknél minden egyes, egyegy fűtőcsőben lévő túlhevítőelem több, egymással párhuzamosan kapcsolt csőhurokból áll. Ezeknek a túlhevítőelemeknek, melyeknek nagy a gőzkeresztmetstetük, az a hátránya van, hogy a forró {túlhevített) gőzt vezető végük a már lehűlt fűtőgázoknak túlnagy fölületet nyújt és ezáltal lehetővé teszi a forró gőz melegének, a fűtőgázok hőfoka szerint, a fűtőgázokba való visszajutását, tehát a forró gőz újból való lehűlését. A találmány értelmében ezt a hátrányt, a túlhevítőelemek szükséges gőzkeresztmetszetének csökkentése nélkül, azáltal kerüljük el, hogy itt az egymással párhuzamosan kapcsolt csőhurkok (csőszárak) a forró gőzoldalon egy közös, a két cső keresztmetszetének megfelelő keresztmetszetű gviijtőcsőbe torkolnak ki. Ennek a kitorkoló- vagy összekötőhelynek a fűtőcsövön belül alkalmasan való elhelyezésével lehetővé válik a gőz túlhevülésének bizonyos határokon belül függetlenné tevése is a fűtőgázok Végső hőfokától, minthogy az érintkezőfölület megfelelő csökkentésével a melegátmenet igen kis mértékű lesz. Hogy a túlhevítőelemc-k és a nedves gőzgyüjlőszekrény egymással való kapcsolási helyeinek számát is csökkentsük, ill. hogy a kapcsolási helyeket a forró- és nedvesgőzoldalon egyenletesen osszuk el, lehet egy-egy túlhevítőelemliek egymással párhuzamosan kapcsolt csőhurokjait a nedvesgőzoldalon is egy közös, megfelelő (keresztmetszetű bevezetőcsőhöz kapcsolni. Ezt az összekötőhelyet célszerűen a füstkamrában Vagy a fűtőcsövek kilépőnyílásában rendezzük él, hogy a nedvesgőzt vezető csőszárakat a füstcsövek egész hosszában súrolják a fűtőgázok. Ha a fűtőgázok a fűtőcsövekből való kilépési helyülvön még oly forróak, hogy nem, vagy csak jelentéktelen mértékben kell tartani a túlhevített gőz melegének a fűtőgázokba való visszajutásától, akkor a forrógőzt vezető csőszáraknak a közös elvezetőcsővel való kapcsolási helyét is a füstkamrában lehet elhelyezni. A túlhevített gőzt hűtőcsőfölület csökkenése akkor csak a füstkamrában jut érvényre, ámde még itt is nagy jelentőséggel bir, mert a fűtőgázok a füstkamrába való belépésükkor, a tapasztalat szerint, hirtelen hőfokesést szenvednek. A találmány tárgyának .néhány foganatosítási példája a mellékelt rajzon van bemutatva, melyen az 1. ábra Vázlatosan mutatja két, egymással párhuzamosan kapcsolt csőhurokból álló túlhevítőelemnek ismert elrendezését, míg a 2. és 3. ábra, szintén vázlatosan, a találmánynak megfelelő két foganatosítási példát tüntet föl. A 4. ábra egy fűtőcsőnek és egy ebben lévő túlhevítőelemnek függélyes hosszmetszetét és az 5. ábra ennek elülnézetét ábrázolja, míg a (5. ábra a 4. ábra 6—6 és a 7. ábra a 4. ábra 7—7 vonala mentén vezetett keresztmetszetet mutat, végül a 8. ábra a találmány tárgyának egy további foganatosítási példáját tünteti föl hosszmetszetben. Az 1. ábrán látható ismert elrendezésnél, mely-