78510. lajstromszámú szabadalom • Lapátrendszer a mozgó víz energiájának kihasználására

Megjelent 1921. évi december hó 6-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMI LEIRAS 78510. szám. Vd 3. OSZTÁLY. Lapátrendszer a mozgó víz energiájának kihasználására. SZABÓ MIKLÓS ÉS MÁTÉFFY JÓZSEF MÉRNÖKÖK MISKOLCZON. A bejelentés napja 1920 február hó 14-ike. Jelen találmány tárgya lapátrendszer a mozgó víz energiájának nagy mértékben való kihasználására. Ez eddig kis mértékben a mozgó vízbe beállított alulcsapott vízikerékkel történt, mely rendszernek igen nagy fogyatékossága volt az a tény, hogy aránylag igen nagy vizikerékkel is csak kis energiát s a kevés energia mellett is csak igen lassú fordulatszámot lehetett elérni. Jelen találmány evvel szemben a mozgó víz nagy tömegének energiáját képes hasznosítani s emellett aránylag igen magas fordulatszámot biztosít. Lényege abban áll, hogy a mozgó vízbe nagy fölületű lapátokat állítunk, miáltal nagytömegű vizet kényszerítünk munkára s e lapátok mozgását kis átmérőjű hengerekre visszük át, miáltal magas fordulatszámot érünk el. A találmány leírása a következő: Két egymástól nagyobb távolságra, pl. 10—12 méterre tutajszerü favázon elhelyezett kis (pl. 25—30 cm.) átmérőjű hgnger (a) és (b) (1. ábra) — mely az egyszerűség kedvéért lehet fahenger is — képezi a rendszer két fölfüggesztési pontját. E két fahengerre feszül egy végnélküli s a henger szélességének megfelelő, pl. 3—4 m. széles vízálló szövet (c) (1—3. ábra). Ez lehet pl. erre a célra készült vitorlavászon, melyre a teljes szélességben megfelelő magasságú fafogak (d) (1. és 3. ábra) vannak ráerősítve. A ráerő'sítés történhetik pl. a 3. ábra szerint, melynek lényege abban áll, hogy a vásznat két farúd közé fogjuk s a két rudat összeszorítjuk csavarokkal sűrűen egymáshoz, miáltal a vászon egész szélességében a két farúd által összeszorítva, az erőátadásnál az egész keresztmetszetében egyformán dolgozik. E fafogaknak kettős rendeltetésük van. Az egyik az, hogy a vásznat szélességi irányban kifeszítve tartsák, a másik, a tulajdonképeni célja: az erőátadás. Ugyanis a vásznon a szerkesztésnél kiadódó távolságban, de mindig a fogtávolság egész számú (az 1. ábrán ötszörös) többszörösében lapátok vannak csuklószerűen megerősítve. A lapátok anyaga ugyanolyan vitorlavászon, de lehet más könnyű s a célnak megfelelő szerkezeti anyag (pl. alumínium) is. A lapátok kivitele igen sokféle lehet, a főkivánság az, hogy könnyűek legyenek és hogy tőben — végnélküli vászonhoz minél közelebb csuklóban elfordulhassanak. A rajz 1. ábrán a lapátokat csak sematikusan jelzi, a 2. és 3. ábrán egy egyszerű fakeretet mutat két hossz- és 4 keresztrúddal, mely utóbbiak csuklóban elfordulnak. Szükség szerint kereszlmerevítés is adható. A vászon szabadon lóg, illetve feszül a két (e, e) hosszléc között követve a víznyomást. Ugyancsak a két hosszléchez van odacsavarolva (odaszorítva) a (g) ugyancsak vízálló szövetből, pl. erre a célra megfelelő vitorlavászonból készült és az erőviszonyoknak megfelelő szélességű heveder is, mely megakadályozza azt, hogy a vízben mozgó lapátok a vízfolyás irányában a csuklóban a vízfolyásra merőleges iránytól eltérjenek. A lapáthevederek ily elhelyezése által elérjük azt, hogy a végnélküli vászonra a lapáthelyeken a függőleges irányú, de ellenkező értelmű erők egymást kiegyenlítik. Az egész rendszer, mint említve is volt, tutajszerü, közepén a víznek szabad folyást engedő favázon nyugszik, mit az ábrán vázlatosan (h—h) betűk jelzik s úgy van beállítva, hogy a vízszine a két (a—b) kerék alsó palástvonalát ép érintse.