78474. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szigetelő légréteggel és átmenő hordképes merevítőbordákkal bíró betonfalaknak egy emelet magasságában egyszerre való öntésére
Megjelent 1921. évi november lió 28-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMI LEÍRÁS 78474. szám. VIII/a. OSZTÁLY. Eljárás szigetelő légréteggel és átmenő hordkópes merevítő bordákkal biró betonfalaknak egy emelet magasságban egyszerre való öntésére. MARGALIT ANDOR MÉRNÖK, ÉPÍTÉSI VÁLLALKOZÓ BUDAPESTEN. A bejelentés napja 1918 julius hó 31-ike. Szigetelő légréteggel biró falaknak öntés útján való előállítása már ismeretes. Az idevágó eljárásoknak közös hátránya azonban, hogy az öntési művelet folyamán a minták át kell, hogy helyeztessenek, ami a munka költségeit és időtartamát lényegesen növeli. Másfajta hasoneélú eljárásoknak meg az a hátránya, hogy költséges és nem eléggé egyszerűen kezelhető, némely esetben jelentékeny súlyú mintákat igényelnek. A találmány szerinti eljárás ezekkel szemben lehetővé teszi a falaknak minták áthelyezése nélkül, egy emelet magasságban egyszerre való öntését, ami a munkaidő és a költségek lényeges csökkenését eredményezi. A találmány szerinti eljárás továbbá lehetővé teszi oly üreges falak előállítását, melyeknél az egyik köpenyfal és a bordák betonanyaga különbözik a másik köpenyfal betonanyagától. Ez a körülmény a találmányt főként a magasépítésben teszi jelentőssé, ahol a helyiségek belsejébe eső falak könnyebb és lyukacsos (porozus) betonból, pl. salak vagy könnyű kőtörmelék betonból kell, hogy legyenek, mivel másként a szükséges fölszerelő és befejező munkálatok, valamint a szögezések csak nagy nehezen volnának eszközölhetők; a könnyebb beton továbbá az épület belső helyiségeinek a falakon át való szellőzését elősegíti és a vízpárák lecsapódását a falakra meggátolja; viszont szilárdsági szempontok, valamint a. külső nedvesség és az időjárás rogáló hatása ellen való védekezhetőség azt kívánják, hogy a külső térre néző falak külső fölülete tömörebb és szilárdabb betonból, pl. kővagy kavicsbetonból készüljön. Az eljárás lényegében abban áll, hogy a betont a külső falsíkok mentén elhelyezett zsaluzás és szétszedhető, tetszésszerinti kivitelű, fölülről kezelhető szerkezettel feszíthető és meglazítható magok közé öntjük, melyek lehetővé teszik úgy emeletmagasságú külső zsaluzás, mint emeletmagasságú deszkázatból összeállított magok használatát. A beton kellő megkötése után a meglazított magdeszkákat fölülről kihúzzuk. A különböző betonokból készülő falaknál a kétféle beton az öntés folyamat alatt az egyik köpenyfal síkjában, ennek és a bordáknak találkozási pontjain elhelyezett, egy méternél kisebb magasságú és a bordák vastagságának megfelelő szélességű tuskók által van elválasztva. A tuskók vastagsága körülbelül az egyik köpenyfal vastagságával egyezik. Az öntés folyamán a beöntött beton rétegmagasságának növekedésével a tuskókat a hozzájuk tartozó hosszú vonórudak segélyével fokozatosan fölhúzzuk, mire a tuskók alatt a két beton egymásba folyik és a kötés után szilárd egészet alkot. Az ismertetett eljárás foganatosítási módját a csatolt rajz még jobban megvilágítja. E rajzon az 1. ábra az üreges fal vízszintes metszete; a 2. ábra függélyes keresztmetszete az 1. ábra 2—2 vonala szerint; a 3. ábra függélyes hosszmetszete az 1. ábra 3—3 vonala szerint; a 4., 5. és 6. ábrák a tuskó egy alakját mutatják két oldalról és alulról.
