78385. lajstromszámú szabadalom • Mécses

Megjelent 1921. évi október hó 8-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMI LEIRAS 78385. szám. IIIá. OSZTÁLY. Mécses. FIRLEY VILMOS ELEKTROTECHNIKUS PILISEN. A bejelentés napja 1918 szeptember hó 18-ika. A találmány tárgya lígy szilárd, mint folyékony égőanyagok elégetésére való mécses, mely különösen eléghetetlen anyagból, pl. aszbesztből álló és mozdulatlanul fogvatartott kanóccal való használatra alkalmas. A találmány lényege abban áll, hogy a kanóc tartóját T-alakban meggörbített fémsáv képezi, melynek kettős gerincébe a kanóc szilárdan be van fogva, míg a tartó szárai az égőanyagba nyúlnak és a hőt a kanócról az égőanyagra átviszik. Szilárd égőanyagok használatánál tehát az égőanyag megolvasztását maga a kanóctartó végzi, ligy hogy ismert mécsesektől eltérően az égőanyag nemcsak a lángot közvetlenül körülvevő vészében, hanem teljes egészében megolvad és hiánytalanul kihasználható. Az eléghetetlen kanóc rögzítése által elérjük, hogy a mécses állandóan egyenletes és nyugodt., nemkormozó lánggal ég. A láng állandó hosszúságú, mindig egy ponton marad és a mécsed tartójában levő égőanyag mennyiségétől független. A láng nagyságát a mécses gyártásánál azáltal szabályozhatjuk, hogy a kanóc égő végét a kanóctartóból többé vagy kevésbé kihúzzuk. A mellékelt rajzon a találmány tárgya példaképen szilárd égőanyag elégetésére alkalmas dobozalakú mécses alakjában van föltüntetve és pedig az 1. ábrán a mécses függőleges hosszmetszete és a 2. ábrán fölülnézete levett födéllel látható. A mécses (a) tokja tetszőleges anyagból, pl. üvegből, fémből stb. készülhet. A (b) kanóc tartóját a találmány értelmében a T-alakban meggörbített (c) fémsáv képezi melynek szárai a (d) égőanyagba nyúlnak, míg kettősfali gerincébe a (b) kanóc elmozdíthatatlanul be van szorítva. A kanóc vége a (c) tartó gerincének legmagasabb pontján alkalmazott nyiláson lép ki. A rajzon a gerincet képező fémrészek világosság kedvéért egymástól viszonylag távol állnak, a valóságban azonban annyira össze vannak szorítva, hogy a (b) kanócot szorosan fogvatartják. A láng nagyságát a (c) tartó gerincén túl kiálló kanócvég hossza szabja meg. Ha az eredetileg valamely égőanyaggal itatott (b) kanócot meggyújtjuk, akkor a hő a (c) fémtartó útján csakhamar a (d) égőanyagra terjed át, mely — (szilárd égőanyagot föltételezve — megolvad és az