78355. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gipsztartalú képződések fűtőfölületekre való lerakásának meggátlására, különösen bepárlási eljárásoknál

Megjelent 1921. évi augusztus lió 31-én. MAGYAR KIRÁLYI fggSP SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMI LEÍRÁS 78355. szám. Ve/2. OSZTÁLY. Eljárás gipsztartalmú képződések fűtő fölületekre való lerakódásának meggátlására különösen bepárlási eljárásoknál. AKTIESELSKABET DE NORSKE SALTVERKER CÉG BERGENBEN. A bejelentés napja 1919 julius hó 19-ike. Elsőbbsége 1916 augusztus hó 14-ike. A jelen eljárás szerint meggátoljuk gipsztar­talmú képződéseknek fűtő íölületekre való lera­kódását oly eljárásoknál, amelyeknél oly folya' dékokat — édesvizet, sósleveket — kezelünk, me­lyek gipszet vagy gipsztartalmú sókat tartalmaz­nak; különösen alkalmas' a találmány bepárlási eljárásokra, például konyhasónak előállításánál. Ily eljárásoknál tudvalevőleg nagv hátrány­nyal járt, hogy a gipsznek tekintélyes része a bepárlás alatt a lűtőfölületekre rakódott le, ami ezek hatékonyságának gyors csökkenését oldozta. Ilogy a fűtőfölületeket a gipsztől, vagyis a kazánkqtől lehetőleg mentesítsék, ezt időről­időre kézi munkával kellett eltávolítani, ami vi­szont rossz kalorikus hatásfok, nyitott bepárlási üstök használatát és az üstöknek gyakori javítá­sát tette szükségessé. Ezek a viszonyok lehetet-Jenné tették a jobb melegkihasználású eljárások­nak alkalmazását, mivel ezekhez zárt készülé­keket kell használni. Ennek következtében ajánlották a gipsznek vagy a gipszképző sóknak a bepárlás előtti ki­csapását, például oltott mésznek adagolása ré­vén. Azon viszonyoknak beható tanulmányozása már most, melyek alatt a fűtő fölületekre gipsz lerakódik, azt eredményezte, hogy gipsznek ki­választása telített .gipsztartalmú oldatokból kü­lönösen fokozott mértékben megy végbe ott, ahol gipszlerakódás már jelen van, vagyis hogy alkalmas kristályosodási gócpontoknak jelenléte a kristályosodást gyorsltja és hogy kristályoso­dási gócpontoluíl kész gipszkristályok sokkal erőteljesebben hatnak, mint fémes fölületek. Kí­sérletek igazolják, hogy, ha a kezelt folyadékban elegendő mennyiségben vannak jelen lebegő gipszkristályok, akkor az új kristályoknak kicsa­pódása kizárólag ezen lebegő kristályokra, mint gócpontokra történik, nem pedig a fémes íölü­letekre. A találmány szerint már most a bepárlást, a folyadékban megfelelő mennyiségben elosztott, lebegő gipszkristályoknak jeleinlétében végezzük, amikor a folyadékot oly mérvű mozgásban tart­juk, hogy a kristályoknak káros összeállását megakadályozzuk, ami azáltal történik, hogy a képződött kristályok, melyek tudvalevőleg hosszú tűk alakjával bírnak, a folyadék mozgatása köz­ben a készüléknek szilárd részeihez ütközve szét­zúzódnak. A találmány gyakorlati foganatosítása külön­böző módokon történhetik, melyek természete­sen a különös viszonyoktól vagy a bepárlási el­járásoknak természetétől függnek. Valamennyi foganatosítási módnál azonban közös azon köve­telmény, hogy az említett gipszkristályok a fo­lyadékban elegendő mennyiségben osztassanak el, mielőtt a folyadék a bepárlásnál telített gipsz­oldattá válik. A találmány foganatosításának egy módja abban áll, hogy a kezelendő folyadékhoz köz­vetlenül gipszkristályokat adagolunk. Ila a fo­lyamat nem folytonos, minden bepárlás után a gipszkristályoknak oly nagy mennyiségével fo­gunk rendelkezni, hogy azoknak egy részét a következő bepárlásnál anyakristályokként fel­használhatjuk. Ha pedig a folyamat folytonos akkor szivattyúberendezés segélyével mindig el-

Next

/
Oldalképek
Tartalom