78341. lajstromszámú szabadalom • Maximális időzetrelé oly időzítővel mely túláramnál az elektromágnes hornyának részleges vonzása folytán jön működésbe
Megjelent 1921. évi augusztus lió 515-én. MAGYAR KIRÁLYI MFSF SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMILEIRAS 78841 szám. VIIlg. OSZTÁLY. Maximális időzetrelé, oly időzító'mfivel, mely túláramnál az elektromágnes horgonyának részleges vonzása folytán jön működésbe. ÖSTERREICHISCHE BBOWN BOVERI-WERKE A.-G. CÉG BÉCSBEN A 75862. sz. törzsszabadalom pótszabadalma, melynek bejelentési napja 1918 május hó 27-ike. Elsőbbsége 1917 junius hó 22-ike. A 75862. számú törzsszabadalom szerinti maximális időzetrelénél meglehetősen jelentékeny mágneses mező létesítendő arra, hogy az időzítőmű rotorjával kifejthessük a kilincskapcsolat oldásához) szükséges forgató nyomatékot. Nagyobb túláramok esetén azonban ez a körülmény azzal a hátránnyal jár, hogy az elektromágnes horgonyának vonzása nagy erőhatással történik, amikor is az időzítőmű kerekeinek fogai eltörhetnek. Ilyenkor azonban a relé, dacára annak, hogy reagál, a kiváltást már nem idézi elő; ez az állapot pedig bekövetkezik anélkül, hogy kívülről a hibát észre lehetne venni. A találmány szerint ezen hátrány elkerülése végett az elektromágnes vashorgonyát kétrészüen képezzük ki oly módon, hogy bizonyos erősségű mágneses mező bekövetkeztekor a horgony egyik rezgésének teljes vonzása áll be, míg az időzítőművel kilincses kapcsolatban levő másik horganyrész, hogy mint eddig, csak részleges vonzást szenved és az időzítőműnek a rotorral való kapcsolását eszközli. A forgási tengely mindkét horgonyrész számára ugyanaz. Az elsősorban említett, a működtető emeltyűtől különválasztott horganyrész ellenereje gyanánt rúgó szolgál, mely a két horgonyrészt egymással összeköti és oly erős, hogy a szabad horgonyrész különálló teljes vonzása csak az elektromágnes tekercsében ható minimális áramerősségtől fölfelé következik be, míg csekélyebb túláramok esetén mindkét horgonyrész csak részleges vonzást szenved. Ezzel elérj üli azt, hogy az elektromágnes erővonal áramlása főleg a vonzott horgonyrészen megy át, úgy hogy a rótor forgató nyomatéka fokozódik, míg az időzítőmű kiváltó kilincsére ható nyomás, mely éppen a rótor főterhelését alkotja, csökken. A mellékelt rajz, melyen a törzsszabadalom rajza szerinti jelölések meg vannak tartva, a találmány szerinti relé foganatosítási példáját mutatja és pedig abban az állapotban, melybe az jelentékeny túláram, pl. a normális áram több mint kétszeres értéke esetén jut. Itt az (1, 2) elektromágnesek a (4) tengely körül forgatható (3) horgonyrésze, amelyre az (5) működtetőemeltyű van fölerősítve, úgy mint a törzsszabadalom tárgyánál, részben vonzott állapotban van, mikor is a (14) rótor (13) féke oldódik és a (16) fogas szegmens az időzítőmű kis (15) fogaskerekével kapcsolódik; ezzel szemben a találmány szerint a horgonytól elkülönített (21) rész, mely ugyancsak a (4) tengely körül forgatható, a (22) rúgó ereje ellenében teljesen vonzott állapotban van. Az elektromágneses vaskőre a (21) horgonyrészen át záródik, úgy hogy a (14) rotorral kifejtett forgató nyomaték a (2) csévében uralkodó áramerősség melletti legnagyobb értékkel bír. Minthogy másrészt a (3) horgonyrész sokkal nagyobb mágneses ellenállású mágneses mellékzárlatban van, a (7) kilinccsel a (8) orrrészre kifejtett nyomás jelentékenyen redukálva van, minek folytán ezen kilincses kapcsolatnak
