78293. lajstromszámú szabadalom • Berendezés összehagolt jelvevő alakzatból (membránból) és ezzel kapcsolt kicserélhető detektorból álló vízalatti hangjelvevők egységesítésére

Megjelent 1921. évi augusztus hó 6-án. _____ MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMI LEÍRÁS 78293. szám. VII/j. OSZTÁLY. Berendezés összehangolt jelvevő alakzatból (membránból) és ezzel kapcsolt, kicserélhető detektorból álló vízalatti hangjelvevők egységesítésére. SIGNAL GESELLSCHAFT M. B. H. CÉG KIELBEN. A bejelentés napja 1915 szeptember hó 28-ika. Elsőbbsége 1914 október hó 7-ike. A vízalatti hangjelek fölvételére szolgáló oly készülékek üzemében, melyek tökéletlen nyomókontaktusokból álló detektorokkal dolgoznak, az a hátrány mutatkozik, hogy a fölvevőkészülékek akusztikai tulajdonságai úgy a detektorok kicserélése esetén, mint egy és ugyanazon detektorral való üzem alatt is megváltoznak. Ezen jelenség különösen akkor hátrányos, ha ilyen fölvevőrészeket összehangolt rezonanciaalakzatokkal, vagyis pl. hangvillákkal kapcsolatban alkalmazunk. Ila ilyen detektor pl. egy hangvilla ágai között van megerősítve, amikor is az utóbbiak egymással szemben való rezgéseinek hat'ása alatt bekövetkező nyomásváltozásokat hasznosítjuk a fölvétel számára, akkor kombinált rezonancia keletkezik, melyet egyrészt természetesen a detektoralakzatnak rezgési sajátságai is megszabnak, mely tehát ezen sajátságok megváltozása esetén szintén megváltozik. Itt különösen a detektorelem különböző hangolása jön tekintetbe. Iia detektor gyanánt pl. oly mikrofont használunk, melynek elektródalemezeit rugalmas elemek (membránok vagy más effélék) tartják, úgy ezen mikrofon önálló rezgő alakzatnak tekintendő, melynek határozott saját rezgése van. Ila ily alakzatot egy második rezgőalakzattal kapcsolunk, akkor az összekapcsolt alakzatnak oly rezoinanciagörbéje adódik ki, melynek két rezonanciacsúcsa van. Mindkét csúcsrész nagysága és helyzete a két összekapcsolt rezgőalakzat mindegyikének összehangolásától és csillapításától függ és mindkét csúcs megváltozik, ha a rezgő alakzatok egyike elbangolást szenved, illetve azt egy másképen hsngolt alakzat gerjeszti. F, körülményből önként következik, hogy az említett behatások az egész fölvevőberendezés összehangolását és érzékenységét igen hátrányosan befolyásolják. Arra kell tehát törekednünk, hogy ezen jelenség okait kiküszöböljük. Ezt a jelen találmány szerint azáltal érjük el, hogy a detektorok előállításánál oly intézkedéseket foganatosítsunk, melyek következtében a detektorok hosszabb üzeme vagy kicserélése esetén az összehangolás és az érzékenység megváltozása lehetőleg ki van zárva. Az ily detektorok kontaktuselemeit rendszerint membrán gyanánt kiképezett rugalmas tartóelemek tartják meg viszonylagos helyzetükben. A találmány szerint már most ezen tartóelemeket nemcsak anyaguk, hanem különösen az egész detektoralakzatban való elhelyezésük tekintetében akként kezeljük, hogy egymáshoz hasonló detektorok kicserélésénél a jelvevő alakzatnak úgy összehangolása, mint csillapítása változatlan maradjon. Az a' feltétel, hogy a tartóelemeket anyaguk tekintetében kezelésnek kell alávetni, akként értelmezendő, hogy egyszer az anyag megválasztása, másszor azonban annak műszaki kezelése is, amennyiben az az alakzat akusztikai sajátságait befolyásolja, tekintetbe jön. Ehhez képest többek között akként járunk el, hogy a rugalmas tartóelemeket oly fémből készítjük, melynek rugalmassága és sűrűsége mindenütt lehetőleg egyenlő és hogy ezen tartóelemeket meghatározott hangra hangoljuk. Ezzel már bizonyos mértékben eleget tettünk azon követelménynek, hogy a fölvevőalakzat összehangolása változatlan maradjon, mihelyt a detektorokat kicseréljük.