78293. lajstromszámú szabadalom • Berendezés összehagolt jelvevő alakzatból (membránból) és ezzel kapcsolt kicserélhető detektorból álló vízalatti hangjelvevők egységesítésére

Megjelent 1921. évi augusztus hó 6-án. _____ MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMI LEÍRÁS 78293. szám. VII/j. OSZTÁLY. Berendezés összehangolt jelvevő alakzatból (membránból) és ezzel kapcsolt, kicserélhető detektorból álló vízalatti hangjelvevők egységesítésére. SIGNAL GESELLSCHAFT M. B. H. CÉG KIELBEN. A bejelentés napja 1915 szeptember hó 28-ika. Elsőbbsége 1914 október hó 7-ike. A vízalatti hangjelek fölvételére szolgáló oly készülékek üzemében, melyek tökéletlen nyomó­kontaktusokból álló detektorokkal dolgoznak, az a hátrány mutatkozik, hogy a fölvevőkészülé­kek akusztikai tulajdonságai úgy a detektorok kicserélése esetén, mint egy és ugyanazon detektorral való üzem alatt is megváltoznak. Ezen jelenség különösen akkor hátrányos, ha ilyen fölvevőrészeket összehangolt rezonancia­alakzatokkal, vagyis pl. hangvillákkal kapcsolat­ban alkalmazunk. Ila ilyen detektor pl. egy hang­villa ágai között van megerősítve, amikor is az utóbbiak egymással szemben való rezgéseinek hat'ása alatt bekövetkező nyomásváltozásokat hasznosítjuk a fölvétel számára, akkor kombinált rezonancia keletkezik, melyet egyrészt természe­tesen a detektoralakzatnak rezgési sajátságai is megszabnak, mely tehát ezen sajátságok meg­változása esetén szintén megváltozik. Itt különö­sen a detektorelem különböző hangolása jön tekintetbe. Iia detektor gyanánt pl. oly mikro­font használunk, melynek elektródalemezeit ru­galmas elemek (membránok vagy más effélék) tartják, úgy ezen mikrofon önálló rezgő alak­zatnak tekintendő, melynek határozott saját rez­gése van. Ila ily alakzatot egy második rezgő­alakzattal kapcsolunk, akkor az összekapcsolt alakzatnak oly rezoinanciagörbéje adódik ki, melynek két rezonanciacsúcsa van. Mindkét csúcsrész nagysága és helyzete a két össze­kapcsolt rezgőalakzat mindegyikének össze­hangolásától és csillapításától függ és mindkét csúcs megváltozik, ha a rezgő alakzatok egyike elbangolást szenved, illetve azt egy másképen hsngolt alakzat gerjeszti. F, körülményből önként következik, hogy az említett behatások az egész fölvevőberendezés összehangolását és érzékenységét igen hátrányo­san befolyásolják. Arra kell tehát törekednünk, hogy ezen jelenség okait kiküszöböljük. Ezt a jelen találmány szerint azáltal érjük el, hogy a detektorok előállításánál oly intézkedése­ket foganatosítsunk, melyek következtében a detektorok hosszabb üzeme vagy kicserélése ese­tén az összehangolás és az érzékenység megvál­tozása lehetőleg ki van zárva. Az ily detektorok kontaktuselemeit rendszerint membrán gyanánt kiképezett rugalmas tartó­elemek tartják meg viszonylagos helyzetükben. A találmány szerint már most ezen tartóelemeket nemcsak anyaguk, hanem különösen az egész detektoralakzatban való elhelyezésük tekinteté­ben akként kezeljük, hogy egymáshoz hasonló detektorok kicserélésénél a jelvevő alakzatnak úgy összehangolása, mint csillapítása változatlan maradjon. Az a' feltétel, hogy a tartóelemeket anyaguk tekintetében kezelésnek kell alávetni, akként értelmezendő, hogy egyszer az anyag megválasz­tása, másszor azonban annak műszaki kezelése is, amennyiben az az alakzat akusztikai sajátsá­gait befolyásolja, tekintetbe jön. Ehhez képest többek között akként járunk el, hogy a rugalmas tartóelemeket oly fémből készítjük, melynek rugalmassága és sűrűsége mindenütt lehetőleg egyenlő és hogy ezen tartóelemeket meghatáro­zott hangra hangoljuk. Ezzel már bizonyos mér­tékben eleget tettünk azon követelménynek, hogy a fölvevőalakzat összehangolása változatlan maradjon, mihelyt a detektorokat kicseréljük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom