78186. lajstromszámú szabadalom • Villamos ellenállás a nagyfeszültségekhez

Megjelent 1921. évi juniurs hó 464-én. MAGYAR KIRÁLYI |jjp SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMI LEÍRÁS 78186. szám. VII/g. OSZTÁLY. Villamos ellenállás nagy-feszültségekhez. DR

LILIENFELD GYULA EDGÁR EGYETEMI TANÁR LEIPZIGBEN. A bejelentés napja 1919 március hó 3-ika. Elsőbbsége 1915 március hó 10-ike. Nagyon nagy, tízezer voltokra menő feszültségeknél számos esetben, például magyfeszültségekhez való • vezetékek,niejk rezgések okozta túlfeszültségek ellen való megvédésénél vagy röntgencsövek üzeménél az az új föladat merült föl, hogyi lehetőleg önindukciómentes ellenálláson belül nagy energiamennyiségek alakíttassanak át meleggé. Az ennek megfelelő föladat tehát abban állott, hogy olyan nagyföliiletű, nagyfeszülitségekhezí v)aló ellenállást készítsünk, amely kifelé nagyanennyiségü meleget adhat le. Közelfekvő műszaki okoknál fogva nem lehetséges ilyen ellenállást egydarabban előállítani, amint az például kisebb teljesítményekhez való hengeres karborundumrudaknál szokásos. A találmány alapeszméje már most abban áll, hogy a szükséges nagyteljesítményű ellenállást számos, az említett követelményeknek megfelelő ellenálláselemből állítjuk össze. Ha azonban több ellenáHásélemet, amelyeknek 'a (környezethez! és egymáshoz képest nagyobb feszültsége van, az általános gyakorlati követelményeknek megfelelően szorosan határolt téren belül akarunk elrendezni, úgy az a hátrány lép föl, hogy az ellenálláselemeket átütések ellen kell megvédeni, amelyek nemcsak a környezet íelé, h<nem az egyes ellenálláseiemek között .s könnye.! bekövetkezhetnek. Az ellenállás nagy fölületével ugyanis a tér nagymérvű ionízálása jár, amely viszont a maga részéről kévealakú kisülés, szikrázás fellépését és fényív képződését kedvezően befolyásolja. Ez a kellemetlen ionizáció azonban nagymértékben csökken, ha a feszültségesés nem egy fokozatban megy végbe, hanem azt lehetőség szerint számos fokozatra osztjuk el esetleg olyan vezetők elrendezése útján, amelyeknek alkalmas közbenső feszültségértékeket adunk. Azon esetben, ha 100 kilovoltos feszűiltséigesésnek a 'tér két adott pontja között kell bekövetkezni, úgy előnyös, ha a két pont között levő távolságot példáúl húsz egyenlő részre osztjuk és a feszültséget az egyik szakasztól a másikig 5000—5000 volttal növeljük. Ez esetben a deionizáló hatás, ami annak révén következik be, hogy; az egyes szakaszok között levő elektrosztatikus mezők az ionokat a térből vonzzák és eltávolítják, az úgynevezett koronaképződés hatását messze fölülmúlja és ezáltal az egész tér ionizációja) jelentékenyen csökken. Ha ezt az alapelvet a találmány tár-