78118. lajstromszámú szabadalom • Berendezés fényív meggyujtására

Megjelent 1921. évi május hó 31-ótt. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMI LEÍRÁS 78118. szám. VII/h. OSZTÁLY. Berendezés fónyiv meggyújtására. SIEMENS & HALSKE AKTIENGESELLSCHAFT CEG SIEMENSSTADTBAN. A bejelentés napja 1919 december hó 3-ika. Elsőbbsége 1919 julius hó 21-ike. Zárt tokban nem mindig lehet a fényívet az elektródáknak egymáshoz való közelítése által meggyújtani, akár azért, mert az elektródák moz­gatása az azokat körülzáró tok miatt nehézsé­gekbe ütközik, akár pedig azért, mert az elektró­dák oly anyagból állanak, amelyből érintkezés után sem képződik fénvív minden további nél­kül. Ily esetekben az elektródák közelében izzó­drótot rendeztek el, amely a környező gáz ioni­záljása által létesíti a fényívet és amely azután kikapcsoltatik. Ily ívlámpa bekapcsolásához te­hát legkevesebb két kapcsoló mozgás szükséges. A jelen találmány tárgyát képező berendezésnél ez a hátrány hiányzik; ennél az izzódrótot oly transzformátor táplálja, amelynek primér­tekercse az elektródákhoz van kapcsolva. •A mellékelt rajzon a találmány tárgyának két foganatosítási alakja ívlámpánál alkalmazva van íöltüntetve. A (g) lámpaburában (1. ábra) a két (e) és (f) elektróda van bezárva. Közel hozzájuk van a (h) izódrót elrendezve, amely a transzformátor (s) szekundér tekercséhez van kapcsolva. A transz­formátor (p) primér tekercse ugyanazon csatla­kozó drótokhoz van kapcsolva, mint az (e) és (f) elektródák. A transzformátor primér és szekundér tekercsei egyik sarkukon össze vannak egymással kötve. A váltakozó áramú (m) áramforrás szol­gáltatja az áramot, a (w) ellenállás a fényív csil­lapításáfJPszolgál. A lámpát a (z) kapcsoló zárása által kapcsoljuk be. Ekkor a (p) príméi-tekercs, amelynek Ohm-féle ellenállása a (w) ellenállás­hoz képest nagyon nagy, majdnem az egész gép­feszültség hatása alatt áll. Ennek folytán a (h) izzódrót annyi áramot kap, hogy izzásba jön és ezáltal kathódává válik oly elektromos áramlás számára, amely az (£) elektródától a gázon halad át. Ez az elektróda annyira fölhevül, hogy közte és a másik elektróda között a fényív létre jön. Abban a pillanatban azonban, amidőn a fényív megindul, a (w)-ben növekvő feszültség­esés folytán a transzformátor (p) primérteker­csénél a feszültség annyira csökken, hogy a (h) izzódrót megszűnik izzani. Az ismert berendezésekkel szemben az előnyök abban állanak, hogy a bekapcsoláshoz csak egy­szerű kikapcsoló és egyetlenegy kapcsoló moz­gás szükséges. Ennek dacára a (h) izzódrót izzása azonnal megszűnik, amint a fényív meg­indult, ami ennek a drótnak élettartamára döntő fontosságú. Az izzódrót elroncsolódásának ve­szélye általában nagyon kicsiny, mert semmi sem akadályozza azt, hogy a használatos hosszú és vékony drót helyett rövid és vastagabb drótot alkalmazzunk, mert a végeinél lévő feszültség a transzformátorban lé»ő áttételi arány meg­választása által tetszőleges kicsire szabható meg. További tökéletesbítés látható a 2. ábrán. Az abban áll, hogy a transzformátor (p) primér-és (s) szekundértekercsének oly vezető összeköt­tetésük van, amely a tekercsek közepéhez van kapcsolva. Ezáltal az összelrendezés szim­metriássá válik, a két (e) és (f) elektróda egy­idejűleg válik izzóvá, úgy hogy a fényív meg­gyújtása még 'nagy gáznsyomásnál is könnyen és gyorsan megy végbe. A jelen esetben rövidre méretezett, egyenes (h) izzódrót igénybevétele ennek folytán még kisebb mértékre csökken.

Next

/
Oldalképek
Tartalom