78059. lajstromszámú szabadalom • Légy- és rovarölőtest

Megjelent 1931. évi május lió 31-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 78059. szám. XVIII/a. OSZTÁLY. Légy- és rovaröló'test. SCHAPER ADOLF ÉS BUSSE OSGAR KERESKEDŐK HANNOVERBEN. A bejelentés napja 1919 november hó 22-ike. Elsőbbsége 1919 január hó 20-ika. Az eddig ismert légyölőknek, amelyek valamely méreggel átitatott lapos papirpép- vagy nemeztárcsákból állottak, ahhoz, hogy hatást gyakoroljanak, nedvességet befogadó alzatra volt szükségük, mivel egyébként túlságosan gyorsan kiszáradnának, úgy, hogy ez esetben a Tegyek a mérget föl nem szívhatnák. Ezen kívül az ilyen úgynevezett légytányérokat, tekintettel a szükséges nedvesítő folyadékot tartalmazó alátétre, laposan kell az asztalra vagy efélére fölállítani, úgy, hogy gyakran útban állanak. Emellett céljukat részben azért nem érik él, mivel laposan lévén elrendezve, a legyek nem könnyen keresik föl, tehát különösen erős vonzó- és izgatószereket igényelnek a legyek számára. Ezen hátrányt a légyfogók egy másik ismert fajtája ugyan elkerüli, t. i. az enyvvel bekent, ú. n. légysüvegek és légyszalagok. Ezeket föl is állíthatjuk és föl is függeszthetjük és fölfelé irányuló alakjuk, illetve a legyek által kedvelt magasabb helyeken való elhelyezésük folytán nagyobb eredményt érnek el, mint az impregnáltpapirpéptárcsák, mivel a legyek könnyebben és gyakrabban repülnek rájuk. Hátrányuk azonban az enyvbevonat, aminek okából ezen készülékeket csak ott alkalmazhatjuk, ahol nem kell attól tartani, hogy valamely személy ruházatához vagy eféiéhez ragadnak. Ezenkívül az ily készülékeknek jelentékeny terjedelemmel kell birniok, mivel a megölt legyek rajtuk tapadnak és lehetőleg nagy hatás elérése céljából nagy fölülettel kell birniok, hogy a legyek egymás mellett elférjenek. Másrészt oly légyfogók is ismertek, amelyek valamely porózus méreggel átitatott anyagból állanak, és sodrony fonalba lyukgatott dobozokba és efélékbe vannak ágyazva, és ezekkel együtt akasztatnak vagy állíttatnak föl. Ezen légyfogóknak azonban az. a lényeges hátrányuk, hogy fölületüknek csak egy része jut az ölő-, vagy fogóliatás szempontjából érvényre és hogy megszáradás esetében az anyagnak a külső drótfonattól vagy egyéb burkolattól befelé való eltávolodása folytán a legyek a méreganyagot már egyáltalán el sem érik. Az előzőkben jelzett készülékektől jelen találmány tárgya már most azáltal