77689. lajstromszámú szabadalom • Bádogból való nyeregállvány
Megjelent 1921. évi március hó 16ft16ft. MAGYAR KIRÁLYI SZABAD A LMI BÍRÓSÁG. SZABADALMI LEIRAS 77689. szám. XX/d. OSZTÁLY. Bádogból való nyeregállvány. GUILLEAUME RUDOLF GYÁROS IvöLN-MÜLHEIMBEN. ' A bejelentés napja 1919 szeptember hó 29 ike. Elsőbbsége 1918 május hó 1-je. Acélbádogból vagy más rugalmas és szívós anyagból készült nyeregállványoknak oly rugalmasaknak és ulánengedőknek kell lenniök, hogy minden lóháthoz maguk illeszkedjenek és hogy a ló hátának és a lovasnak minden mozgásához önműködően illeszkedjenek, illetve utánengedjenek. anélkül, liogy nyomást gyakorolnának vagv a ló járását gátolnák. Hogy ezt elérjük, a nyeregállvány mellső kápáját már ellátták dudorodással, mely a közepén legvastagabb, az oldalak felé azonban mindinkább vékonyodik. Ezáltal közepén a szükséges szilárdságot kapja, míg a végek szárnyszerű mozgásokat végezhetnek. Továbbá a nyeregtalpak és a hátsó kápa íveltek úgy, hogy ezek is engedhetnek a nyomásnak. Hosszabb használat után azonban a talplemezben repedések mutatkoznak, különösen azon a helyen, ahol a hátsó kápa a nyeregtalpakkal össze van szögecselve. Ezek a repedések azáltal keletkeznek, hogy a hátsó kápa a talpakra szilárdan van erősítve, tehát kénytelen a ló hátalakjának és járásának megfelelően mozgásaikat követni még akkor is, ha a hátsó kapának ellenkező mozgásokat kellene végeznie. A hátsó kápa tehát nélkülözi a szükséges szabad és független mozgékonyságot és ívelt alakja magában nem elegendő, hogy azt biztosítsa. Hogy tehát a hátsó kápa számára is teljesen szabad és független mozgékonyságot biztosítsunk és az egész nyeregállványt, illetve összes részeit egymástól függetlenül és szabadon mozgékonnyá tegyük, a jelen találmány értelmében a hátsó kápát több részre osztjuk, melyek egymással pl. golvós-csukló, rúgók vagy hasonlók útján szabadon mozgathatóan vannak összekötve. A csatolt rajzon a találmány egy kiviteli alakja az 1. ábrán oldal- és a 2. ábrán fölülnézetben van föltüntelve. Az (a) nyeregtalpakon a hátsó kápa két, magában rugalmas (b) vége szokásos módon szögecselés által van megerősítve. A hátsó kápa középső (c) része a két (b) véggel egy utánengedő (d) közdarab által akként van szabadon mozgathatóan összekapcsolva, hogy ezen közdarab úgy a talpak, mint magának a hátsó kápának összes mozgásait fölveszi és sem a saját mozgásai nem képesek a talpakat befolyásolni, sem a talpak mozgásai a hátsó kápa főrészét nem befolyásolják. Kiviteli példa gyanánt összekapcsoló utánengedő közbenső tagul a (d) golyóscsukló van mutatva, azonban ezen közbenső tag rúgókból vagy hasonlókból is állhat. Ugyanígy szükség esetén még további mozgékony közbenső tagok is alkalmazhatók. A hátsó kápa most már nem ütközik keményen a csuklóba, hanem úgyszólván a csuklóban függ. Maga a csukló pedig nem nyugszik már keményen a talplemezen, hanem szintén rugalmasan függ a rugalmas (b) végdarabon. Ezáltal biztosan elértük, hogy tényleg az összes mozgások kiegyenlítéséül a csuklóra vitetnek át és sehol sincs kemény kapcsolat jelen. A talp sem1 ütközik többé keményen és közvetlenül a csuklóba, hanem a lökéseket a (d) közbenső darab kiegyenlíti. Ezen utánengedő összekötő eszköz tehát az
