77623. lajstromszámú szabadalom • Füstelvezető berendezés mozdonyszinekhez

Megjelent 1931. évi február hó 28-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMI LEIRAS 77623. szám. V/a. OSZTÁLY. Füstelvezető berendezés mozdonyszinekhez. GOEDEKE HENRIK GÉPMESTER HANNOVERBEN. A bejelentés napja 1919 január hó 22 ike. Elsőbbsége 1918 április hó 6-ika. A mozdonyszinekhez való eddig ismert önműködő füstelvezető berendezésektől a jelen találmány tárgya abban különbözik, hogy it1 az eltolható füstfogó tölcsért az emelkedés irányában befolyásoló ellensúly hatásának kikapcsolását maga a tölcsér önsúlya végzi és pedig a tölcsért az ellensúllyal összekötő vonókötél közvetítésével. Ezáltal a különben szükséges külön áttevőeszközök (vonókötelek, csigák és szorítószerkezetek) megtakaríthatók. A találmány szerint a bekapcsolódás csak akkor történhetik, ha mozdony áll a füstfogó tölcsér alatt és utóbbi füstzáróan nyugszik a mozdony kéményén. Ebben előnyösen különbözik a találmány tárgya valamennyi eddig használatban lévő hasonló füstelvezető berendezéstől. A mellékelt rajzon a találmány tárgyának néhány foganatositási példája van bemutaiva éspedig: az 1. ábra az összelrendezést mutatja oldalnézetben, míg az la. ábra az 1. ábra egy részletének fölülnézetét ábrázolja; a 2. ábra az ellensúly vezetékének fölső részét elölnézetben tünteti föl, míg a 3. áhra az ellensúly egy részének függélyes metszetét ábrázolja a benne lévő zárószerkezettel és a 1. ábra ennek keresztmetszetét mutatja; végül az 5. és 6. ábra függélyes metszetben és keresztmetszetben az ellensúly vezetékének és a benne lévő zárószerkezetnek egy másik foganatositási példáját tünteti föl. A föl- és letolható ^b) füstfogótölcsér ismert módon az (al) tölcsértokban vezetődik, mely az oldalra elágazó helytálló (a) csődarab középtengelye körül szintén ismert módon elforgatható. A (b) tölcsérbe két oldalon bekapaszikodó (c) vonókötelek vagy láncok á tölcsér lengési tengelyének magasságában (d) csigákon vannak tovavezetve, mely csigák az (al) tölcsértokon vannak megerősítve. A (c) vonókö;élek vagy láncok azután vízszintes irányban az azokat egyesítő (f) kengyelhez vezetnek (la, ábra), míg ennek közepétől a (cl) vonókötél van a (g) csigán át lefelé, a (h) ellensúly (hl) tolókájához vezetve. A (h) ellensúlytól továbbá (e) vonókötél vezet (el) csigán ál fölfelé. Az (e) vonókötél lecsüngő végén (e2) fogantyú van megerősítve. Mint a ábrán látható, a (hl) tolóka a vezetékkel körülvett (h) ellensúlyból fölfelé kinyúlik. A (hl) tolóka fölső végének karimája alá a (h) ellensúlyon ágyazott (i) kétkarú emelő villája nyúlik. A (hl) tolóka Keresztülmegy a (hj ellensúlyon és a 3. és 4. ábrán látható foganatositási példánál alsó végén (h2) ferde fölületekkel vau kiképezve, melyeknek munkakörébe vízszintesen eltolható (k) zárókilincsek (kl) nyúlványai nyúlnak. Ezek a, (k) zárókilincsek a (h) ellensúlyban vezetődnek vízszintes irányban és az ellensúlyvezetéknek fogasrúdszerű kivágásaiba kapaszkodnak. Az 5, és t>. ábrán rajzolt foganatositási példánál a (hl) tolóka alsó vége két egymástól bizonyos távolságban lévő karimát hord, mely karimák közt a (h) ellensúlyon ágyazott (1) kilincseknek ellensúlyszerű (11) karjai foglalnak helyet. Az (1) kilincsek számára az ellensúly vezetékben megfelelő foghézagok vannak kiképezve. A működés módja már most ez: Az 1. ábrán látható he'yzetbe fölhúzott (b) tölcsért. miután a mozdonv. kéményével ezen töl-