77605. lajstromszámú szabadalom • Sínösszekötés

Megjelent 1921. évi február lió 26-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMI LEÍRÁS 77605. szám. V/al. OSZTÁLY. Sinösszekötés. ÖZV. KŐHLER MATILD SZÜL. BAUCH ÉS KŐHLER FERENGZ ÉS KŐHLER JÁNOS KASSELBEN. A bejelentés napja 1918 augusztus hó 13-ika. Sínösszekötések már számos kivitelben ismeretesek és hasz/nálatban is vannak, minthogy azonban ezek nagyon bonyolultak és egyes összekötő- és segédrészeiknek megmunkálása költséges, ismét az egyszerű sínkötésekre térek vissza, amelyek a sínnek mindegyik oldalán alkalmazott egy-egy hevederből állanak. Ez a sínkötés azonban kedvezőtlenül működik, mert a hevedercsavaroknak meghúzása következtében a tartóhevederek behajlanak, úgy hogy a sínfejhez és síntalphoz csak egy-egy vonalon fekszenek hozzá. Ez az oka, a hevederek gyors elhasználódásának. A csavarok meghúzása által deformált hevedert a sínen járó járműnek nyomása és lökése ínég inkább behajlítja, a vasúti járműnek keréknyomása nem oszlik el a fölfekvő fölületeknek egész keresztmetszetére, hanem annak csak egy kis részére. Ezen körülményből magyarázható, hogy a hevederek és a sinek a fölfekvési fölületeken egyhamar elkopnak. Ezen a hátrányon pl. azáltal kívántak segíteni, hogy a hevedereket két hevederre osztották szét és pedig egy tartóhevederre és egy kötőhevederre. Ily kiviteleknél azonban a tartóheveder egyszerű betétté deformálódott (lásd 1679. sz. 1899. évi angol szabadalmi leírást), úgy hogy a kötőhevedernek egyedül kellett a terhelést fölvenni. Egy másik kivitelnél (lásd 1195872. sz. amerikai szabadalmi leírást) a tartóheveder oly alakú, hogy az egész terhet és még hozzá excentrikusan fölveszi. Ennek következtében a tartóheveder okvetlenül deformálódik, mely deformálódási a kötőheveder még növeli. Ennél a kiviteli alaknál a hevedernek ürege a sínszár felé van fordítva. Ezzel szemben az alant leírt, a találmány tárgyát képező szerkezetnél a hevedernek ürege a sínsziártól el van fordítva. Ennek következtében a kötőheveder a sínszárhoz közelebb jut, a tartóhevedernek szárait a sínlej- és síntalphoz nyomja és ezáltal egyszersmind a tartóhevedert tehermentesíti is. Ily módon egy szek-< rénytartó keletkezik, melyeit a tartóheveder és kötőheveder alkot. Az utóbb említett ismert szerkezetnél — ugyan tökéletlen módon — a hevedercsavaroknak meghúzásánál a kötőhevedernek fékhatása következtében a tartóheveder ugyancsak hozzászorul a sínfejhez és