77529. lajstromszámú szabadalom • Rugóelrendezés forgómótorok önműködő lebocsátószelepeihez

Megjelent 1931. évi február lió 10-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI HIVATAL. SZABADALMILEIRAS 77529. szám. V7d2. OSZTÁLY. Rugóelrendezés forgó mótorok önműködő bebocsátószelepeihez. LEHMANN KÁROLY CÉGVEZETŐ BERLIN-FRIEDENAUBAN. A bejelentés napja 1915 október hó 13-ika. Elsőbbsége 1916 április hó 9-ike. Ismeretes, hogy bizonyos rendszerű forgó motoroknál a bebocsátószelepek a dugattyúban vannak elrendezve; ilyen szerkezeteknél a szeleptányér két ellensúly által van kiegyensúlyozva, úgy, hogy röpítőereje részben vagy teljesen ki van egyenlítve. A szelepet fészkére két rugó szorítja, melyek az ellensúlyok forgástengelyein vannak elrendezve és szabad végeikkel ezen ellensúlyokat úgy befolyásolják, hogy utóbbiak a szeleporsóra hatva, a szeleptányért fészkére szorítják. A szeleprugót az eddigi kiviteleknél vagy lemez- vagy spirálrugónak képezték ki és a rugó egy darabból állt, melynek oldalrészei spirálisalakban az ellensúlyok forgástengelyei körül voltak tekercselve. A rugónak egy darabból való kiképzése, melynél a két spirálistekercs összekötőrész által egy darabbá van egyesítve, azzal a lényeges hátránnyal jár, hogy az összekötőrészben erős huzó és vibrációs feszültségek lépnek föl, melyek az anyag elernyedését és így a rugó törését okozzák. A találmány értelmében ezen hátrányt azáltal kerüljük ki, hogy a rugót két részből készítjük olykép, hogy a két spirálistekercsnek egymás felé fordított végei közös pecken fekszenek, mely egyrészt a két rugócsapon nyugvó hevederben és másrészt a szelepházban van ágyazva. Ezen elrendezés következtében az öszszes oly feszültségek, melyek a rugó törését okozhatják, ki vannak küszöbölve: ezenkívül a közös támasztópecek és a hozzátartozó tartóheveder alkalmazása folytán az egész szerkezet merevsége és stabilitása igen előnyös módon fokoztatik. A mellékelt rajz a találmány tárgyának egy foganatosítási alakját mutatja és pedig az 1. ábrán oldalnézetben, a 2. ábrán pedig fölülnézetben, részben metszetben. Az (a) tok a (k) szeleptányér (i) orsóját vezeti és a (b) csavarmenet útján az (m) szelepházba van csavarolva. A szeiepház tudvalevőleg a móior dugattyújában van elrendezve. Az (a) tokban továbbá két (c) csap van ágyazva, melyek a (d) ellensúlyok lengési teugelyeit képezik. A súlyok a rajzon föl nem tüntetett csapok útján hatnak az (i) szeleporsóra. A (d) ellensulyok az (e) peckekkel vannak ellátva; ezekre támaszkodnak a csavaralakú (0