77469. lajstromszámú szabadalom • Önműködő szabáltozószelep

Megjelent 1921. évi január lió 24-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 77469. szám. Vd/2. OSZTÁLY. Önműködő szabályozó szelep. LORENZEN CHRISTIAN &YÁROS BERLIN-NEUKÖLLNBEN. A bejelentés napja 1918 augusztus hó 24-ike. \ Légi járműveknél, mint ismeretes, a legkülön­félébb célokra használnak szelepeket. Ezeknek a szelepeknek oly módon való beállítása, hogy ön­működően hassanak, sok esetben igen kívánatos, azonban nehézségekbe ütközik, minthogy a sze­lepek terhelése a külső légköri nyomástól függ. Minthogy ez a nyomás a különböző magasságok­ban (légrétegekben) igen különböző, az egy meg­határozott magasságra, pl. a föld fölszinére beál­lított szelepterhelés nem működhetik más magas­ságokban helyesen. A találmány célja, hogy egyrészt a szelepet a légkör sűrűségétől függetlenné tegye, másrészt, hogy ezen önműködően szabályozó szelep külö­nösen célszerű és megbízható szerkezetet kap­jon. Ezt a találmány értelmében azáltal érjük el, hogy a szelepház kifelé teljesen el van zárva, te­hát a szelep teljesen ki van vonva az atmoszféra befolyása alól és a szelepmozgás belül mem­bránra, rúgóscsőre, hengerdugatlyúra, vagy effé­lére hal, mely mögött minden oldalról zárt le­vegő. vagy gázmennyiség foglal helyet. Ilogy az elzárható térben a mindenkori abszo­lút nyomást bizonyos határok között tetszőlege­sen változtathassuk, az ezen teret elzáró fenék­lap elállíthalóan lehet kiképezve. Hogy a szelepnek a rajta keresztüláramló kö­zeg dinamikai hatása folytán beálló mozgását elkerüljük, a szeleppel összekötött membrán, hen­ger stb. előtt helytálló harántfalat rendezhetünk el, mely a levegő- vagy gázáramot úgy fogja föl, hogy az nem ütközik közvetlenül a szeleppel ösz­szekölött membránba, vagy dugattyúba. A csatolt rajzon a találmány tárgya néhány kiviteli példán van bemutatva és pedig: az 1. ábra az önműködően szabályozó szelep füg­gőleges metszete, a 2. és 3. áhra a szelep két módosított kiviteli alakja szintén függélyes metszetben, a 4. ábra oly további változat függélyes met­szete. mely a légtömítően elzárt tér nagyságának beállítását engedi meg. A rajzon föltüntetett kiviteli példáknál redu­kálószelep van alkalmazva, melynek célja, hogy állandó nyomáson levegőt vezessen valamely motorhoz. A változó nagyságú magasnyomású levegő (a)-nál lép be a szelepbe; (b, b) a szeleptányéro­kat jelöli, (c)-nél a mótorban létrehozandó ala­csony nyomás kell, hogy uralkodjék. A (b) ket­tős szelep rúd útján van a köralakú (d) lemez­zel összekötve, mely utóbbi fölött van a minden oldalról zárt (e) tér. Ezen tér helytálló hengeres (f) fala és a (d) lemez között rugalmas (g) cső van alkalmazva, mlev a szelep föl- és lefelé mozgását teszi lehetővé. Magának a szelepnek súlyát (h) rúgó viselheti, mely a szelepfészekre támaszkodik. Azonkívül fojtás is lehet alkal­mazva. Ezt például üreges (i) henger végzi, mely fölül csatlakozik a (d) lemezhez. Az (i) henger szűk (k) furattal van ellátva, melyen át a szelep­mozgásnál a levegő eltávozhatik. A méretek úgy vannak megválasztva, hogy a szelep éppen zárva legyen akkor, mikor a nyo­más (c)-nél a kellő nagyságot eléri. A nyomás csökkenésénél az (e)-nél bezárt légmennyiség a (d) lemezt és ezzel a (b, b) szelepet is lefelé nyomja és (a)-ból mindaddig levegő áramlik át, míg (c)-nél ismét a kivánt nyomás uralkodik. Ha (c)-nél akár csekély túlnyomás is uralkod-

Next

/
Oldalképek
Tartalom