77468. lajstromszámú szabadalom • Kályha

Megjelent 1V)21. évi január hó 24-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 77468. szám. II/h. OSZTÁLY. Kályha. LOHRER VILMOS KÖNYVELŐ NAGYBOSSÁNYBAN. A bejelentés napja 1916 január hó 14-ike. Jelen találmány tárgyát kályha képezi, melynek melegfejlesztő képessége ugyanazon tüzelőanyag-fogyasztás mellett az eddig használatban lévő kályhák melegfejleszlő képességét jelentékenyen fölülmúlja. Emellett a kályha szerkezete igen egyszerű, úgy hogy könnyen és olcsón előállítható. A találmány lényegében abban áll, hogy a imottol bélelt tűzfészket a kéménynyílással ösz-izekötő, vasból vagy egyéb hasonló jó hővezető anyagból készült füstcsatorna és a kályha rossz lővezető anyagból készült külső burkolata közé egy közbenső, ugyancsak rossz hővezelő anyagból készült köppeny van iktatva, miáltal a füstcsatorna és a kályhaburkolat közti tér két részre oszlik, melyek közül a füstcsatornát burkoló belső tér a kályha talpazatának legmélyebb részén kitorkolló levegőmegíújítócsővel áll összeköttetésben, míg a közbenső köppeny és a kályhaburkolat közötti tér ezen levegőmegújító cső torkolatánál magasabban fekvő kibocsájtó nyílással van ellátva, melyen át a meleg levegő a szobába áramlik. A találmány tárgya a csatolt rajzon példaképen fölvett foganatosítási alakjában van föltüntetve és pedig az : 1. ábra a kályha hosszmetszete, a 2. ábra a kályha elölnézete, a 3. ábra a (kályhaburkolat metszete nagyobb leplekben, a 4—7. á'hra a burkolat részletrajzai. A samottal bélelt (a) tűzfészket a (b) kéménynyílással a vasból vagy egyéb hasonló jó hővezető anyagból készült (c) füstcsatorna köti össze. Ezen csatorna, valamint a kályhának rossz hővezető anyagból készült külső (d) burkolata közé, egy ugyancsak rossz hővezelő anyagból készült, közbenső (e) köppeny van iktatva, mely a füstcsatorna és a külső burkolat közti íért (f, g) részekre osztja. Az (e) köppeny teteje átbocsájtó (h) nyílásokkal van ellátva, melyen át az (f) térben lévő levegő a (g) térbe áramolhat. Az (f) tér az (i) csővel áll összeköttetésben, mely a kályha (j) talapzatának legmélyebb részén torkollik a szabadba. A (g) tér viszont az (i) cső torkolatánál magasabban fekvő (k) kibocsájtó nyílással van ellátva. A (g) tér ezenkívül a kályha tetején kiágazó (1) csővel áll összeköttetésben,'melyet az (m) zsinór segélyével működtetett (n) szeleppel elzárhatunk, vagy szabaddá tehetünk. Tüzelés közben a (c) csatorna falai átmelegednek és az (f) térben lévő levegőt is fölmelegítik. Ezen fölmelegített levegő a (h) nyílásokon ál a (g) térbe jut. ahonnan a (k) kibocsájtó nyíláson át a szobába áramlik. Ha a szobába való kiáramlást meg akarjuk akadályozni, fölnyitjuk az (m) zsinór segélyével az (1) csőben lévő (n) szelepet, midőn is a meleg levegő az (1) csövön keresztül tetszésszerinti helyre elvezethető. Az (f) térből kiáramlott levegő az (i) csövön keresztül pótoltatik újjal. Az (i) cső torkolatának természeesen mélyebben kell feküdni, min a (k) kibocsájtó nyílás, mert különben a szoba hideg és meleg levegője közötti cirkuláció nem jöhet létre. A kályha egyik kiviteli alakjánál a burkolatot cserép képezi. Az egyes cseréplapokat hornyosan illesztjük egymáshoz, amint azt a 3. ábra hosszmetszetben, a 4. ábra pedig vízszintes metszetben föltünteti. Az érintkező lapok közötti eresztéknek