77453. lajstromszámú szabadalom • Berendezés bányavájatok előállítására

: Megjelent 1921. évi január hó 10-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI HIVATAL. SZABADALMI LEIRAS 77453. szám. Xll'a. OSZTÁLY. Berendezés bányavájatok előállítására. SIEMENS-SCHUCKERTWERKE G. M. B. H. CÉG BERLINSIEMENSSTADTBAN. A bejelentés napja 1919 április hó 5-ike. Elsőbbsége 1918 január hó 22-ike. Puha vagy közepes keménységű közelben bányavájatok előállításakor a vájathomlokon gépekkel lefejtett kőzet önműködő eltávolítására végnélküli hevedert használnak, mely a kőzetet vagy maga egészen kiszállítja a vájatból, vagy pedig csak rendszerint közvetlenül a fejtőgép mögött készenálló szállító]árművekre vezeti azt. Ezek a szállítóhevederek igen jelentékeny hátrányokkal járnak. A hevederek ugyanis, minthogy hengerek körül futnak, mely hengerek mindkét végükön ágyazandók, nem lehetnek olyan szélesek, mint maga a vájat talpa. Minthogy azonban a fejtőgép a vájathomlokot egész szélességében munkálja meg, ezért a lefejtett anyag egy része mindig a heveder mellett, a vájat talpára esik le, ahonnan kézzel kell azt a hevederre helyezni. Nehéz továbbá a vájathomlokhoz legközelebb eső hengercsapágyakat úgy megvédeni, hogy poralakú kőzet ne juthasson a csapágyfölületekhez és ezeket tönkre ne tehesse. Minthogy a legelői levő hengernek bizonyos, a gyakorlatban lefelé túl nem léphető (minimális) átmérője kell hogy legyen, ezért a vájat talpa és a heveder fölső, szállító szára közt nagy távolság marad fönn és így mindaz az anyag, mely mélyebben fekszik, mint a szállító heveder ezen fölső szárának fölülete, nem kerülhet rá önműködően a hevederre. További hátránya a hevedernek az, hogy szélessége egész hosszában ugyanaz kell hogy legyen, Ha olyan szélesre készítjük a hevedert, hogy anélkül, hogy keresztirányban el kellene azt tolni, lehetőleg nagy mennyiségét vehesse föl a vájathomlok egész szélességében lefejtett kőzetnek, tehát mellette pl. csak a hengercsapágyak elhelyezésére való hely marad szabadon, akkor csekély magasságú vájatokban nehézségek származnak a fejtőgép kezelésénél. Ezeket a hátrányokat a jelen találmány értelmében egy, a vájat hosszirányában ide-oda mozgó rázócsalorna elrendezésével szüntetjük meg, mely csatorna mellső, a vájathomlokkal szemközt lévő része a vájattalpnak közvetlen közelébe nyúlik le, úgy hogy az olt fekvő lefejtett anyagot gyakorlatilag teljesen leemeli a vájattalpról magának ennek a csatornának rázámozgása következtében. A csatorna ezen részének továbbá a vájaltalp egész szélességével egyenlő szélességet adhatunk, úgy hogy a gép munkájakor a vájathomlokról lehulló összes anyag ráhullhat erre a csatornára. A- csatornát a vájat függélyes oldalfalai közt vízscziníesen befogott 'tartókra függesztjük föl'. A fölfüggesztés ezen módja nem igényel kenendő forgási csapokat és a csatorna egész fölépítése tetemesen egyszerűbb és üzembiztosabb, mint valamely végnélküli szállítóhevedernél. Ha a szállítócsatornának mellső, a lefejtett kőzetet közvetlenül fölfogó részét a vájathomlok bizonyos mértékű lefejtése után előbbre kell helyezni, akkor az ezen mellső csatornarész és a mögötte lévő további csalornarész közt keletkező hézagot igen kényelmesen lehet lefektetett bádoglemezekkel áthidalni mindaddig, amíg egy ujabb, ismét vízszintes feszítőtartókon fölfüggesztett csaitornadarabot lehet ebbe a hézagba behelyezni.