77449. lajstromszámú szabadalom • Hajóvontatóberendezés

: Megjelent 1921. évi január hó 141-án. MAGYAR KIRÁLYI Wgf SZABADALMI HIVATAL. SZABADALMI LEÍRÁS 77449. szám. XV/c. OSZTÁLY. Hajóvontatóberendezés. KOOS RICHÁRD TITKOS ÉPÍTÉSI TANÁCSOS I/W. MÜNSTERBEN. A bejelentés napja 1919 április hó 5-ike. Elsőbbsége 1918 április hó 8-ika. A jelen találmány hajóknak csatornákon és folyókon történő vontatására szolgáló berendezésre vonatkozik, melynél egy gördülő hengermű vagy efféle egy húzószerven végighúzódik és így vontatja tovább a hajósort. Húzószerv gyanánt kötelek, láncok, szalagok vagy sinek szolgálhatnak és pedig tetszőleges profilúak, főleg pedig olyan sínek, melyek a 240.097. számú német szabadalmi leírás szerint a nagy vasúti sinek módjára nagy merevségű rudak gyanánt készülnek, vagy melyek a 227.470. számú német szabadalmi leírás Szerint csuklósan vannak egymással összekötve. A húzószervet' a gördülő csigák vagy kerekek körülfogják, mimelleft a csigák mesterségesen szoríthatók hozzá a húzószervhez, hogy a szükséges adhazjiónyomást kapjuk. A húzószerv tehát úgy a menet irányában a húzóerő fölfogására, mint a gördülő hengermű vezetésére szolgál, minthogy profiljának különleges kiképzésével a megfelelően alakított gördülő csigák lecsúszását meggátolja. A találmány értelmében ezt a húzószervet a víz fölött erősítjük meg és pedig úgy, hogy azt egyes, egymástól bizonyos távolságokban elrendezett támasztópontokra erősítjük, úgy hogy a húzószerv ezen lámasztópontok közt kötél módjára lehajlik és ki van feszi;ve. Ennél az elrendezésnél a húzószervnek bizonyos mértékű keresztirányú mozgást engedünk, mely a gördülő hengerműnek két támasztópont közt kifejtett oldalirányú húzása folytán következik be. A gördülő hengerművet a találmány értelmében a húzószerv tehermentesítése céljából egészen vagy részben a vontaló vagy uszályhajó hordja. Az alátámasztó pontokat célzserűen úgy képezzük ki, hogy a húzószervnek szükséges megemelkedése vagy lesülyedése is lehetővé váljék. A mellékelt rajzon a találmány néhány foganatositási példája van bemutatva és pedig: az 1. és 2. ábra egy, a találmánynak megfelelő, vontató berendezéssel ellátott csatorna keresztmetszetét, illetőleg hosszmetszetét mutatja. Itt (1) jelöli a húzószervet (sínt), mely (2) merevítő rudakon van megerősítve. Ezek a merevítő rudak a parton a (3) betontuskóba csuklósan vannak lehorgonyozva. A víz felé eső végükön ezeket a (2) merevítő rudakat (4) mozgó támasztékok tartják, melyek nehezített (5) talpukkal a csatorna fenekére helyezkednek. A (6) vontató jármű oldalt a (7, 8) gördülő hengerművet tartja, mely azi (1) sínt körülfogja. Ez a sín szorosan a hajó pásztavonaláig vezethető. Mint a 2. ábrán látható hosszmetszet mutatja, az (1) sín a lámasztópontok közt kötél módjára lehajlik. A (7, 8) gördülő hengerművet már most célszerűen oly magasan rendezzük el, hogy az (1) sínt megemelje és pedig még a támasztópontokon is, ahol természetesen) legmagasabb annak helyzete. A gördülő hengermű közeledésekor tehát a mozgó támasztékok (5) talpukkal leemelkednek a csatornafenékről és a (6) vontató jármű elhaladása után újból a csatornafenékre helyezkednek. Az 1. és 2. ábrán látható továbbá, hogy a (4) mozgó támasztékok fölfelé meghosszabbíthatók és árbocok gyanánt használhatók elektromos (9) vezetékdrót fölvételére, melyből a (6) vontató jármű a (10) rúd közvetítésével elektromos ener-I giál vesz el a (7, 8) gördülő hengermű hajtására,