77141. lajstromszámú szabadalom • Zárt fényíves ívlámpa
MM Megjelent 1930. évi sseptember hó il-áti. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI HIVATAL. SZABADALMI LEI RAS 77141 szám VII/h OSZTÁLY, Zárt fényíves lámpa. ALLGEMEINE ELEKTRICITÁTS-GESELLSCHAFT CÉG BERLINBEN. A bejelentés napja 1915 ápriliB hó 8-ika. Elsőbbsége 1914 április hó 9-ike, A találmány tárgya zárt fényíves ívlámpa, melynek lényeges jellemzője abban áll, hogy a fényív wolfraimelektródák között, indifferens gázlégkörben ég. Wíolfrauietektródák között képződő fényi veket már használtak arra, hogy a wolframot megöm-1 esszék vagy hogy wolfranidrótokat vagy -szálakat összehegesszenek. Azt azonban még sohasem kísérelték meg, hogy ezen fényíveket világítási célokra hasznosítsák. Ez érthető, ha megfontoljuk, hogy az említett alkalmazási módoknál a gyújtáshoz nagy fesziiiHegre és nagy áramerősségre volt szükség, továbbá hogy iái fényív fönntartására nagy előtétel 1 enállásokat kellett alkalmazni melyek sok energiát fogyasztottak, és liogv az ívben maguk az elektródák is megolvadtak és nagy mértékben1 elpárologtak. Különösen a legutóbb említett körülményre való tekintettel u fényívnek világítási célokra való fölhasználása kizártnak látszott. • Azt találtuk, hogy ennek ellenére is lehetséges |,' indifferens gázlégkörben égő, wolfrnmelekródák közölt képezett fényívet világítási célokra használni, sőt hogy emelteti gazdasági tekintetben igen kedvező ívlámpát kaipunk. Ez azáltal válik lehetővé, hogy az elektródák hőfokát méreteik és távolságuk, továbbá a lehülési viszonyok, a feszültség és az áramerősség, illetve az ellenállás kellő megválasztásával a wolfram olvadási pontja alatt tartjuk. A fényív emellett állandóan fönntartható és egyúttal a wolfram káros elpárolgása is el van kerülve. Ilyen lámpák gazdaságossága indifferens gázalmoszféiráb.-.íii való égésnél gyertyánként V*—*/» watt és a lámpák több száz órán ál jelentékeny fénycsökkenés és nz elektródák számbavehető elpárolgása nélkül égnek. Ennek következtében — és az új lámpák jelentékeny előnye — minden utánaállílószerkezet mellőzhető és az elektródák teljesen zárt üvegburákba szerelhetők. A lámpa meggyújtásánál arra kell ügyelni, hogy a kél elektróda közül legalább az egyik (egyenárialmnál a ka!óda) fokozottabb hőmérsékletre bővíttessék. Az irodalomban (lásd Úrba in, Comptes rendus, vol. 152., 1911. 255. oldal) azt az adatol, találjuk, hogy indifferens gázokban lehetetlen két wolfrialnielaktróda közölt fényivel képez::i. Ez az állítás arra vezethető vissza, hogy az illető kísérleteknél az elektródák túlságosan hidegek voltak ami akkor, ha a fényív képzését az elektródáknak egymástól való eltávolításával kíséreljük meg. könnyen bekövetkezik, minthogy a wolfram hővezetőképessége sokkal nagyobb, mint a. széiiieleklródáké. A találmány értelmében a gyújtás mozgaIható részeknek a lámpában való alkalmazása nélkül azon (tudományosan rég ismert (lásd pl. Winkelmann, Handbuch der Physik, 2. kiadás IV. kötet, 1906., 535. oldal'), de az ívkVmpiaiiperban sohasem alkalmazott módszerrel történik, hogy az egyik elektródát (egyenáramnál a ka,tódát) galvánosian, iaizaz (ülőáram segélyével igen magas hőfokra hevítjük, mire az ív mégfelelő nagy feszültségnél, illetve az elektródáknak ezen nagy feszültségre való kapcsolásánál magától képződik. Wolframnak gyújtó katódakénl való alkalmazásánál az ív meggyújtásához szükséges feszültségnek csak kevéssel kell nagyobbnak tennie a rendes üzemíeszüllségnél. Kitűnik továbbá hogy a más fémetektródák között képezett fényíveken eddig tapasztaltaikkal ellentétben wolfraimetektródáknál az az idő, melyen ál az áraim megsza-
