75555. lajstromszámú szabadalom • Önműködő stabilizátor
Megjelent 1919. éti december hó 6-án. MAGYAR SZABADALMI HIVATAL. SZABADALMI LEÍRÁS 75555. szám. V/h. OSZTÁLY. Önműködő stabilizátor. BÁRÓ PFEIFFER KÁLMÁN FÖLDBIRTOKOS BÉCSBEN. A bejelentés napja 1915 október hó 18-ika. Elsőbbsége 1915 szeptember hó 30-ika. A találmány tárgya önműködő stabilizátor légi járművek, tenger alatt járó hajók és effélék számára, mely stabilizátor az illető járműnek egyensúlyi helyzetéből való legkisebb elforgásánál annak stabilizáló fölületeit elektromos úton úgy állítja, el, hogy az egyensúlyi helyzet azonnal ismét helyre áll. A mellékelt rajzon a találmány tárgyát képező önműködő stabilizátor egy példaképem foganatosítás alakja van röpülő járművön való alkalmazásban föltüntetve és pedig az .1. ábrán a készülék oldalnézete vázla-% tos elrendezésben, a 2. ábrán a kapcsolókerekek és a hajtómű részleges oldalnézete és a 3. ábrán az inga oldalnézete. Az (1, 1) acél csúcsok közé befogott (2) tengelyre (1. és 3. ábra) a (3) inga van fölfüggesztve, melynek lengéseit az ugyanazon (2) tengelyre ráékelt (4) fogasszegmens az (5) fogaskerékre viszi át. Az (5) fogaskerék az üreges (6) tengelyen van megerősítve, ez pedig a (7) tengelyre van lazán ráhúzva. Ugyanezen (6) tengely másik végén az 1915. szept. hó 13-án 32992—1915. iktatószám alatt bejelentett elektromos átalakítóberendezés mintájára szerkesztett lerendezés (8) átalakítókorongja van két rugalmas (9,. 9’) kontaktusgörgővel együtt megerősítve, míg az üreges tengelyen áthatoló (7) tengelyen a másik (10) kontaktuskorong van elrendezve, melynek egy ponton megszakított két (10’, 10”) kontaktusgyűrűjéhez az előbb említett (9, 9’) kontaktusgörgők súrlódnak. A (10) koronghoz három (11, 11’, 11'’) csúszógyűrű van kapcsolva, melyekhez három (12, 12’, 12”) csúszónigó súrlódik: ezen esűszórugók két (A, M, A2) áramkörhöz és az ezekbe iktatott áramforráshoz vannak kapcsolva, Az (A, M) és (A2) áramkörökbe a (13, 14) szolenoidmágnesek vannak beiktatva; ezek (15, .16) szolenoidmagjaikkal a (15’, KV) csati óm dák útján a (17r 18) szögemelőket működtetik, melyeknek szabad végén az ellenkező irányú kapcsolófogakkal ellátott (19, 20) kapcsolókerekek vannak forgathatóan ágyazva. A (17, 18) szögemelőknek a (15, 16) szolenoidmagok behúzása által okozott, megfelelő kifelémozgásánál a (19, 20) kapcsolókerekek az ellenkező fogazású, nagyobb és az üreges (23) tengelyen megerősített egy-egy (21, 22) kapcsolókerékbe kapaszkodnak és pedig úgy, hogy
