75097. lajstromszámú szabadalom • Forgószemölcsös závárzat kiképzése kézi lőfegyverek számára való egyenes huzatú závárzat gyanánt

Megjelent 1919. éri szeptember hó 17-én. MAGYAR SZABADALMI HIVATAL. SZABADALMI LEÍRÁS 75097. szám. XIX/a OSZTÁLY. Forgószemölcsös závárzat kiképzése kézilőfegyverek számára való egyenes huzatú závárzat gyanánt. NÉHAI DR ING. MAUSER PÁL KIR. TITKOS KERESKEDELMI TANÁCSOS ÖRÖKÖSEI N/M OBERNDORFBAN. A bejelentés napja 1914 november hó 26-ika. Elsőbbsége 1913 december hó 9-ike. A jelen találmány forgószemölcsös závár­zatnak kézi lőfegyverek számára való egye­nes huzatú závárzat gyanánt való kiképzésére vonatkozik. A találmány azon alapszik, hogy záró­fejjel kapcsolatban, melynek szemölcsei zá­rásnál és nyitásnál, ismert módon maguktól elforogva, a csőhüvely megfelelő hornyaiba be- és azokból kicsavarodnak, íogantyúsín van elrendezve, mely a zárolón vonó- vagy nyomórudak módjára van vezetve és előre­­mozgásánál először is a zároló és a zárófej mozgását idézi elő és azután a feléje forduló szemölcs alá fekszik, míg visszahúzása al­kalmával, amikor a závárzat megnyitandó, a szemölcsöt ismét szabaddá teszi és azután a zárolót a zárófej elforgatása közben nyitott helyzetbe hozza. A mellékelt rajzok 1—10. ábráin ilyen zá­várzat főrészei vannak föltüntetve és pe­dig az 1. ábra a részek helyzetét a zárás megtör­ténte után függélyes hosszmetszetben, ré­szint nézetben, a 2. ábra az 1. ábrának megfelelő fölülnézet­­ben, a 3. ábra az 1. ábra III—III vonala szerinti keresztmetszetben mutatja, a 4. ábra a nyitott závárzat függélyes hossz­­metszete, az 5. ábra ugyancsak fölülnézete, a 6. ábra pedig a 4. ábra VI—VI vonala sze­rinti keresztmetszete; a 7. és 8. ábra fölülnézetben és függélyes hosszmetszetben a závárzat részeinek a tok­ban val összelrendezését mutatja zárt hely­zetben, míg a 9. ábrán a zároló egyedül, a fogantyús sín levétele után, a 10. ábrán pedig a fogantyús sín hátnézete látható. A závárzatrendszer lényegileg az elülső részén a csövet hordozó, hátsó részén pedig célszerűen födéllel lezárandó (h) tokból, a tokban egyenes vonalú zárási és nyitási moz­gásait végző (k) záródugattyúból, az erre for­­gathatóan ágyazott és (il, i2) reteszelősze­­mölcsökkel ellátott (i) zárófejből és végül az ütő- és elsütőszerkezetet fölvevő, a (h) tok hátsó részébe helyezett (n) lobbantyúhüvely­­ből áll, mely egy közbeiktatott (m) hüvely útján van a (k) záródugattyúval összekötve. A találmány szerint a (k) záródugattyún (c) sín vagy rúd van eltolhatóan elrendezve, mely egyúttal a závárzat működtető- és rög­zítőszervét alkotja. E célból a (d) fogantyú­

Next

/
Oldalképek
Tartalom