75076. lajstromszámú szabadalom • Öngyújtós szivarka

Megjelent 1919. évi szeptember Ló 17-éu. MAGYAR SZABADALMI HIVATAL. SZABADALMI LEÍRÁS 75076. szám. VI e. OSZTÁLY. Öngyújtós szivarka, SINKOVITS JÁNOS TECHNIKUS SZEGEDEN ÉS TOMKA PÁL TANÍTÓ iMEZÖBERÉNYBEN. A bejelentés napja 1918 szeptember hó 12-ike. Az a körülmény, hogy a szivarka meg­gyújtásához szükséges gyújtó nincs min­dig kéznél, a dohányzóknak már igen sok bosszankadást okozott. Akárhányszor ie kellett mondaniok egy-egy szivarka élve­zetéről, vagy teljesen idegen urat zavar­tak az ismeretes „kérek egy kis tüzet“ sza­vakkal, a rágyújtáshoz szükséges gyújtó hiányában. A találmányunk tárgyát képező „Ön­­gyújtós szivarka“, a gyújtószerkezetnek minden egyes szivarkára való külön rá­­rögzítésével kizárja e kellemetlenségeket. Előnye, hogy a szivarka rágyújtásához szükséges gyújtóról nem kell külön gon­doskodni, a gyújtó nem foglal el külön he­lyet a zsebben, a rágyújtás könnyebb., gyorsabb és biztosabb és a fogyasztóra nézve nem jelent nagyobb anyagi kiadást, mint az eddigi összes rágyújtási módok. A találmány lényege abban áll, hogy minden egyes szivarka egy külön gyújtó­fejjel van ellátva, melynek begyújtása vagy a minden egyes szivarkára külön fölszerelt begyújtó gyűrű segélyével, vagy a tetszésszerinti mennyiségben (10—20 drb) szivarkát tartalmazó doboz oldalán levő begyújtó bevonaton történik. A gyúj­tófej anyagául a biztonsági (svéd) gyufa fejanyaga, a begyújtógyűrű, vagy be­gyújtóbevonat anyagául pedig ugyanazon gyufafaj dobozainak oldalán levő begyújtó­anyag szolgál. A csatolt rajzon a találmány tárgyát képező „Öngyújtós szivarka“ néhány példaképeni kiviteli alakjában van föltűn­tetve. Az 1. ábra az „Öngyújtós szivarka" gyújtószerkezetének egy elrendezését mu­tatja. A gyújtófej (d) a szivarka végére egy körülbelül 2—3 mm. széles, vegyileg kezelt (pl. kálisalétrom és ólomcukoroldat), illetve könnyen gyúló anyaggal (pl. para­­fin) átitatott, vagy bevont (c) papírszallag segélyével van odaerősítve. A fölerősítés (e, x, f) fölületen ragsztással történik. A begyújtó anyag (x), vagy a minden egyes szivarkára külön fölszerelt és könnyen le­húzható begyújtó gyűrű külső oldalán (5. ábra) (z), vagy a szivarkákat tartal­mazó doboz oldalán (10. ábra) (x) van. Begyújtáskor a szivarkát közvetlenül a gyújtófejnél fogjuk meg és a fejet gyönge nyomással végighúzzuk a begyújtó anya­gon. (1. 11. ábra). A (c) papírszallag a meg­gyűlt (d) fejtől átveszi az égést és azt to­vább adja a dohánynak, mihelyt egy-két szívást teszünk. Az

Next

/
Oldalképek
Tartalom