72938. lajstromszámú szabadalom • Láncáttételhez való önműködő láncfeszítőberendezés

Megjelent 1918. évi november hó 7-én. MAGY. KIR. SZABADALMI ||||§^ HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 72938. szám. V/e/1. OSZTÁBY. Láncáttételekhez való önműködó' láncfeszítő berendezés. ÖSTERREICHISCHE DAIMLER MOTORÉN A.-G. CÉG BÉCSÚJHELYEN. A bejelentés napja 1917 szeptember hó 22-ike. Elsőbbsége 1916 október hó 19-ike. A jelen találniány a láncáttétetek olyan berendezését célozza, hogy a lánc meghosszabbodásakor, a két lánckerék közt a távolság önműködően nagyobbodjék. A találmány szerint ezt a hatást azáltal érjük el, hogy a hajtó lánckereket gyűrűalakban képezzük ki és úgy építjük be kiét, a hajtótengellyel együttforgó gyűrűalakú szo>rítópofa közé, hogy e két szor'ítópofa közt nemcsak a hajtótengely középvonala körül kerüleltirányban, hanem középső nyílásának vagy átmérője folytán, sugárirányban is eltolódhassék. Ha ugyanis ügy van beállítva ez a hajtó Iarckerék, hogy a lehető legkisebb távolságban van a hajtott lánckeréktöl és most kissé túlhosszú bajtóláncot fektetünk a két lánckerék köré, akkor, mihelyt a hajtótengelyt forgásba hozzuk, az ezzel együtt elfongó szorítópofák által magukkal vitt hajtó lánckerék kezdetben addig változtatja középpontjának helyét a hajtótengely középvonala körül, míg a két lánckerék között azáltal megnagyobbodott távolság folytán, a lánc megfeszül. Ekkor a gyűrűalakú hajtó lánckerékre egyrészt a hajtótenigeillyel együtt elforgó szorítópofák súrlódása hat, másrészt pedig a hajtó lárcszárnak a lánckeréktengely folytonos eltolódása folytán növekedő feszültsége. Végül beáll egy pillanat, melyben ez az utóbb említett e;rŐ (láncfeszültség) túlsúlyba jön, úgy hogy a gyürűalakú hajtó lánckerék forgása pillanatra megszűnik, míg a szorítópofák tovább kúszinak; ez az állapot azonban csak alig mérhető ideig tart, mert rögtön a lánc meglazulását és a hajtó lánckeréknek a szorítópofák által való továbbforgását vonja maga után. Ily módon a hajtó lánckerék abban a helyzetben, melyet a lánc. húzása folytán elért, addig forog a tengely körül, míg a láncnak időközben bekövetkezett meghosszabbodása folytán, ismét a fönt leírt önműködő beállás megy végbe. A mellékelt rajzon az 1. ábra egv a találmánynak megfelelően berendezett láncáttétel oldalnézete, míg a 2. ábrán, az (1. ábra) 2- -2 vonala mentén vezetett metszetben, a hajtó lánckerekeklet a hajtó tengellyel összekötő súrlódási kapcsoló egy foganatosítási példája van bemutatva. A. 2. ábrán látható, hogy az (a) furata és a (b) ék horonyba beverendő ék segélyével a hajtótengely véglén megerősítendő (c) karmantyúnak (d) karimája