57982. lajstromszámú szabadalom • Önműködően meggyúladó gyertyalakú ívlámpa
megjelent 1912. évi november iió 25-én. MAGY. KIR. szabadalmi köb hivatal SZABADALMI LEIRAS 57982. szám. VIJ/h. OSZTÁLYÖnműködően meggyulladó gyertyaalakú ívlámpa. general composing company g. m. b. h. cég berlinben. A bejelentés napja 1911 julius hó 3-ika. Elsőbbsége 1910 julius hó 4-ike. Ismeretes, hogy a gyertyaalakú ívlámpák gyújtása oly nehézségekkel jár, hogy ezek az ívlámpák dacára előnyeiknek és egyszerű szerkezetüknek a gyakorlatban' nem terjedtek el. Számos elrendezés ismeretes a gyújtásnak mechanikus úton, pl. az elektródák közelítése és újbóli eltávolítása által, egy közdarab közbetolása stb. által való eszközlésére, azonban ezen esetben veszendőbe megy a gyertyaalakú ívlámpáknak azon lényeges előnye, mely szerint azokat semminemű szerkezettel sem kell fölszerelni, mely a lámpát bonyolulttá teszi, a fényívet befolyásolja, energiát fogyaszt stb. Azok a kísérletek, 'melyek arra törekedtek, hogy a kialudt fényív a gyertya vegyi megváltoztatása által gyújtassék meg ismét, eddigelé eredmény nélkül maradtak, így pl. ajánlották már (lásd a 8785. számú német szabadalmi leírást) az elektródák közötti közbenső réteget félvezetőkkel, mint antracittal vagy fémporoknak pl. 0—10% cinknek nem vezető anyagokkal, mint magnesiával, magnesiacementtel való keveréke által vagy oly fémoxydoknak magnesiacementtel való keveréke által kitölteni, melyek a fényívben fémmé redukáltatnak stb. Ebben az esetben a fényív behatása alatt tényleg egy vezetőréteg képződik, mely az elektródák közötti távolságot áthidalja (ez a réteg az alábbiakban röviden hídnak van nevezve) és az áram bekapcsolásánál a fényívet előidézheti, azonban emellett az alábbi lélekjelenségek lépnek föl, melyek a kapott előnyt teljesen lerontják. E mellékjelenségek a következők: Az ív nem ég többé nyugodtan a gyertyák csúcsai között,hanem rövidebb vagy hosszabb idő múlva a párhuzamos elektródák közé középre húzódik és itt a hézagot kitöltő, valamint a hidat képező masszát gyorsan leolvasztja. Az áram ezután gyakran egyedül a közbenső rétegen halad át és mihelyt ennek kellő mennyisége izzik, az ív teljesen kialszik és a gyertya az áramot fémesen vagy elektrolitikusan az egyik elektródától a másikhoz vezeti. A közbenső réteg helyenként fehérizzásba kerül, sőt nagyobb vagy kisebb részei szétfreccsennek, mimellett többnyire üregek képződnek, melyekben fényív lép föl, ami a teljes rongálódást gyorsítja, anélkül, hogy a massza és az elektródák között világos fényt kapnának. Azonban maga a gyújtás sem műkudik, ha a gyertya rövid ideig használatban volt, amennyiben a gyújtás oly helyeken lép föl, melyek az elektródák csúcsaitól meg-I lehetősen távol fekszenek, sőt éppen a
