57762. lajstromszámú szabadalom • Virágállvány

Megjelent 1913. évi október hó 29-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 57762. szám. X/g. OSZTÁLY. Virágállvány. SZŰCS GÉZA VASKERESKEDŐSEGÉD BUDAPESTEN. A bejelentés napja 1911 november hó 20-ika. A virágok tudvalévőleg világosságot szeretik, miért is a szobavirágokat legcélszerűbb közvetlenül az ablak mellett helyezni el. Ennek azonban ezideig az az akadálya, hogy ha a virágokat akár az ablak közben akár pedig az ablak belső oldalán helyezzük el, úgy a virágok megakadályozzák azt, hogy az ablak szabadon kinyitható, illetve becsukható legyen. Ha pedig a virágokat oly távolságban helyezzük el az ablaktól, hogy annak kezelését ne gátolják, úgy •egyfelől útban vannak, másfelől nem kapnak elegendő világosságot. Jelen találmány kiküszöböli fönt nevezett összes hátrányokat és lényege, hogy a virágcserepeket tartó lap nincs az ablakpárkány' alatti falrészhez szilárdan hozzáerősítve, hanem mozgékonyan úgy, hogy a virágcserepek igen könnyen és kényelmesen közelíthetők, illetve távolíthatók az ablaktól és szükség esetén az ablak kinyitását vagy becsukását nem akadályozzák. Mellékelt rajzon látható jelen találmány egyik példaképem kiviteli alakja. 1. ápra fölszerelt virágállványt az ablak •csukott állapota mellett elölnézetben, 2. ábra ugyanezt oldalnézetben, 3. ábra 2. ábrához hasonló nézetet a virágállvány azon helyzetében, melyben az ablakszárnyak szabad kinyitását vagy becsukását megengedik, tüntet föl. Az ilyen tartóállványok, melyek tárgyak fölvételére szolgálnak és a falhoz erősítendők, rendszerint állnak egy a tárgyak fölvételére szolgáló vízszintes lapból, mely szilárd összeköttetésben áll a tartónak a falhoz való erősítésére alkalmas függélyes lappal. Jelen találmány szerint a (c) vízszintes | tartólap, melyre a (b) virágcserepek he} lyeztetnek nincs az (e) függélyes megerő-I sítőlappal szilárdan összeerősítve, hanem hozzáképest vízszintes irányban tág határok között elállítható. Ezen célra jelen példánál önmagában ismert berendezés szolgál, mely egy csuklós (f) rácsrud szerkezetből áll. A (c) tartólap maga két oldalt két (g) függélyes lapnyúlvánnyal van ellátva, melyeknek egyik vége a (h) csappal forgathatóan van az utolsó rácsrúd fölső szabad végéhez erősítve, míg a lapnyúlványok többi része vízszintes hosszú (i) réssel van ellátva, mely együtt működik az (f) rácsrudak fölső forgáspontjait összekötő és kinyúló (j) forgáscsapjaival. Célja ezen berendezésnek, hogy a (j) csapok a (c) tartólapot állandóan vízszintes helyzetben tartsák.