57639. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés kalapok dekatálására
Megjelent 1912. év i o któber hó 14-é n. MAGY. gfe^ KIR SZABADALMI •SjE HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 57639. szám. I/c. OSZTÁLY. Eljárás és berendezés kalapok dekatálására. VÁGÓ GYULA GÉPÉSZMÉRNÖK BUDAPESTEN. A bejelentés napja 1911 április hó 15-ike. Eddig a nedvesen formázott és a formán és matricán kifeszített tompot nyert formájának állandósítása céljából először egy külön szárító helyiségben 60—100°-nyi hőfokon megszárították s azután egy kazánba rakva, előmelegítették s 1 atm. nyomású gőz hatásának vetették alá, melynek folytán a nemez képlékenységét elveszti úgy, hogy a kifeszített helyzetnek megfelelő alakot azontúl megtartja. Ezen eljárásnak azonban lényeges hátrányai voltak; a szárítóhelyiségben ugyanis a szárítás tetemes ideig tartott, mert magasabb hőfokot egyrészt a ki-bejáró munkások egészségére való tekintettel, másrészt a nemez minőségének veszélyeztetése nélkül alkalmazni nem lehetett; emellett a szárítás befejeztének elbírálása mindig a munkásra volt bízva, gyakran előfordult; tehát, hogy a kamra hidegebb részeiben, pl. az ajtó közelében, vagy egy frissen berakott hideg és nedves sorozat (partié) szomszédságában volt árú a teljes száradás előtt hordatott ki vagy már száraz árú még órákon át benn maradt a szárítóban s ezáltal minőségéből vesztett. A szárítóból a tompokat a dekatáló kazánba kellett ezután áthordani, ami közben azok egyrészt sérüléseknek voltak kitéve, másrészt még a szárítás közben felvett melegmennyiséget is elvesztették, lehűltek úgy, hogy a kazánban először újra elő kellett őket melegíteni, mielőtt a gőzt be lehetett bocsátani rájuk. Ezen előmelegítés légköri nyomásnál történvén, az esetleg a szárítóból még nedvesen kikerült tompokra csak lassú szárító hatást fejtett ki, mindig meg volt tehát a lehetőség arra, hogy a gőz bebocsátásakor még nedvesek legyenek egyes darabok, amelyek azután a nedves gőzölés folytán hasznavehetetlenaé váltak. De még ha a tompok szárazon is kerültek a kazánba, ha az előmelegítés nem történt kellő gonddal, vagy az előmelegítés után bebocsátott gőz nem volt teljesen száraz, a gőzből víz csapódhatott le a tompra s azt elronthatta. A találmány szerinti eljárás mindezen hátrányokat kiküszöböli. A találmány értelmében a szárítást a légkörinél alacsonyabb nyomásnál végezzük és úgy a szárítást, mint az előmelegítést és dekaturát egy és ugyanazon térben közvetlenül egymásután foganatosítjuk. A vákuumban való szárítás — melyet egyébként tompokra még nem alkalmaztak, magában véve ismert módon rendkívül gyorsítja a párolgást, lehetővé teszi azonban a száradás megtörténtének biztos ellenőrzését is. Amíg ugyanis a ki-
