57578. lajstromszámú szabadalom • Elektromos szabadvezetékek hangzását gátló hangtompítótest

Megjelent 1912. évi október lío lO-én. MAGY. KIR SZABADALMI W§M HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 57578. szám. VII j. OSZTÁLY. Elektromos szabadvezetékek hangzását gátló hangtompítótest. STEINERT WILL1AM KERESKEDŐ CHEMNITZBEN. A bejelentés napja 1911 julius hó 31-ike. A találmány tárgya elektromos szabadvezetékek hangzását gátló hangtompítótest, amely az ismert ilyfájta szerkezetekkel szemben azt az előnyt nyújtja, hogy a hangtompító anyag rögzítésére való hüvely elesik és hogy [a forró szigetelőanyagnak ily hüvelybe való beöntése is el van kerülve. Az eddigi, például ólombádogköpenyes gumiból álló hangtompítók azonkívül idővel veszítettek is hatékonyságukból, mert a gumi az időjárás befolyása alatt megkeményedik, rideggé válik és a sodronyt nem zárja többé szorosan körül. A hangtompítóhatás azonban legelső sorban attól függ, hogy {a tompítótest a sodronyt tartósan szorosan zárja körül. A találmány szerinti hangtompító egy betonból vagy más hasonló tulajdonságú anyagból álló kétrészű test, amelynek mindkét részét a sodronyon váló rögzítés céljából ugyanazon anyagból készült péppel vonjuk be, azután a vezetéksodronyra helyezzük és egy külön tartósodrony segélyével jól egymásra szorítjuk. Ezt a hangtompítótestet bármely időjárás mellett fölszerelhetjük és emellett igen jó homogenitást is elérünk a tompítótest anyaga és a töltőanyag között. A mellékelt rajzon egy példaképem fogai: at-osítási 'alak Van föltüntetve. Az 1. ábra a vezetősodronyon elrendezett hang tompítótest oldalnézete; k 2. ábra az egyik testrész nézete; a 3. ábra pedig a sodronyon rögzített hangtompítótest metszete. Amint a rajzon láthatói a hangtompító két, belső és külső oldalán egy-egy (1) hosszhoronnyal ellátott (2) rész testből áll, amelyek betonból vagy más hasonló tulajdonságú anyagból készülnek. A hangtompítónak a sodronyon való rögzítése céljából a (2) részeket megnedvesítjük, azután belső oldalukon ugyancsak betonból vagy hasonló anyagból készült péppel vonjuk be és úgy fektetjük a (3) vezetéksodronyhoz, hogy az a belső (1) hosszhoronyba kerül. A hosszhorony azonban sekélyebb, mint a sodrony fele, tehát azt nem is fogadja egészen magába^ hanem csupán arra szolgál; hogy összeillesztésénél az egyes részeknek a sodronyhoz képest való elcsúszását gátolja és ezáltal azok központos helyzetét biztosítsa. A két (2) testrészt azután egy külön (5) tartósodronnyal jól összeszorítjuk, mimelleít az (5) tartósodrony a testrészek külső l hosszhornyába fekszik. ÍAz összeszorítás ál-