57302. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vasból készült erjesztőkádak, tartályok, hűtőhajók és hasonlók belső fölületének bevonására

Megjelent 1912. évi szeptember hó 19-én, MAGY. KIK. SZABADALMI jjfjf HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 57B02. szám. XVI/e. OSZTÁLY. Eljárás vasból készült erjesztőkádak, tartályok, hűtchajók és hasonlók belső fölületének bevonására. FRIEDMANN HERBERT FŐISKOLAI HALLGATÓ BERLINWILMERSDORFBAN. A bejelentés napja 1911 október hó 9-ike. Az erjesztőiparbau eddig használt edényeket, különösen erje3ztőkádakat, tartályokat és hűtőhajókat az eddig ismert eljárások szerint sellak-, gyanta-, szurok-, kence-, stb. bevonattal látták el. Az ilyen mázak azonban hátrányosak voltak, mert üzem közben az erjedéskor és tisztításkor föllépő kémiai és mechanikai befolyásoknak nem tudtak kellően ellentállni 8 így a tartályokat nem védték elegendő módon. Sörnek az eddigi eljárások szerint mázolt vaskádakban való erjesztésekor és tárolásakor a sör gyakran színeződött és vastól eredő idegen ízt kapott. Emellett az említett anyagokkal készült mázak csekély keménységük és szilárdságuk folytán nem tudtak ellentállni a tisztításkor föllépő igénybevételnek, minek folytán a kádak nem voltak a kívánt mérvben tisztíthatók. Ezekre való tekintettel a vas-erjesztőkádakat a főzőedények módjára zománcozták. Ezen eljárás elsősorban drága, de hátrányos azért is, mert a zománc üzem közben könnyen lepattog. Minthogy a zománcréteg aránylag csekély sérülései s az ezáltal okozott érintkezés a folyadék és a vasfal között előbbinek ízét károsan befolyásolják, mimellett a hibás zománcréteg utólagos kijavítása lehetetlen. Megkísérelték már az erjesztőiparbau használatos vasedényeket, különösen az erjesztőkádakat bizonyos fémekből, különösen alumíniumból és ezüstből álló bevonattal ellátni. E célból a kádak belsejét elektrolytikusan rézzel vonták be, azután ezüstözték s esetleg még védő lakkréteggel vonták be, vagy pedig a merevítő külső vasköpenyre aluminiumbádogot hegesztettek vagy szögecseltek. Minthogy az utóbbi esetben elektromos befolyásokra visszavezethető zavarok léptek föl, az aluminiumbélés és a külső merevítés közé szigetelő rétegeket kellett iktatni. Ezen eljárások is hátrányosak voltak. Az elektrolytikus fémcsapadékok, különösen ha a bevont tárgyak lényeges tágulási változásokat szenvednek, kevéssé tapadnak s könnyen lehámlanak, emellett rétegvastagságuk csekély s így védőhatásuk különösen a sörfőzőiparban föllépő tetemes kémiai és mechanikai igénybevételekkel szemben csak rövid tartamú. Ezen hátrányon a lakkbevonat nem sokat segít, mert ha rugalmas és tágulékony is lenne, mindenesetre a fém-