57129. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nemes kőfajtáknak és majolikának utánzására üvegnek képlékeny festékanyagokkal való alárakása utján

Megjelent 1912. évi szeptember hó 5-én. MAGY. ^ KIK. SZABADALMI MBH HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 57129. szám. XVII/e. OSZTÁLY. Eljárás nemes kőfajtáknak és majolikának utánzására üvegnek képlékeny festékanyagokkal való alárakása útján. SCHÖNWEITZ FRANZ CÉG HAMBURGBAN. A bejelentés napja 1911 április hó 24-ike. Jelen találmány célja lemezeknek és főként I edényalakú dekorativ tárgyaknak oly anyag segélyével való előállítása, mely nemes kő­fajtáknak és majolikának utánzását teszi le­hetővé. A találmány értelmében egy képlékeny masszát rakunk üveg közé. A 13236/1893. sz. angol szabadalom útján már ismeretes az, hogy mázolható festékek légmentesen zá­ratnak két üveglemez közé; ennek célja azonban elsősorban az, hogy a festék meg­védessék úgy, hogy az üvegtáblák széleit betapasztják. A találmány szerinti eljárásnál alkalmazott üvegrészek elsősorban a kövek fényezését és köszörülését és a majolika mázát hivatottak pótolni és nemcsak sík lemezek alkalmaztatnak, hanem csésze, váza urna, oszlop stb. alakú üreges testek is. Az eljárásnál a használt massza tulajdon­ságainál fogva úgy köt azon üvegekkel, amelyekre fölvitetett, hogy szilárdan össze­függő tömeg és így önmagában zárt egész jön létre, mely egyes részeire többé szét nem bontható. A találmány lényege tehát főként azon egyesített tömeg. A jelzett célból folyékony nátronvízüveget áttetsző, oldható anilin- vagy kátrányfestő­anyagokkal festünk meg, ezután a meg­festett nátronvízüveget száraz, lisztalakú vízüveggel keverjük össze mindaddig, amíg nehezen folyós masszát nem kapunk. Asze­rint, amint az előállítandó kőnek többszinű strukturája vagy erezése az egyes szineknek elmosódó vagy éles határolását kivánja meg, a masszát többé vagy kevésbé nehezen folyóvá készítjük, amit kisebb vagy nagyobb mennyiségű száraz vízüveg hozzákeverése által érünk el és az előállítandó kő sikerü­lése és szép külsője szempontjából igen nagy fontosságú. Az egyes színes masszák ügyes egymásba vegyítése által nemes kő­fajták hatását érhetjük el. Ha lemezeket vagy burkolólapokat aka­runk előállítani, az előzőkben leírt masszát üveglapokra rakjuk. E mellett az üveglapon köröskörül 1—2 mm. széles szegélyt kell szabadon hagynunk. Miután a márvány­massza megszáradt és az üveggel erősen lekötött, alkalmas ellentálló tapasz segélyével az üveglapok nagyságával egyenlő palalapot ragasztunk a hátsó oldalra, illetve a massza­rétegre úgy, hogy az egész test a mellső­oldalon levő és a fényezést képező üveg­lapból, a középső vízüvegmasszarétegből és végül a hátsó oldalt alkotó palalemezből áll, mely utóbbinak az a rendeltetése, hogy a masszát azon káros külső behatások ellen

Next

/
Oldalképek
Tartalom