57098. lajstromszámú szabadalom • Újfajta szőlőkaró és eljárás annak előállítására

Megjelent 1912. évi szeptember hó 4-én. MAGY. SZABADALMI KIR HIVATAL SZABADALMILEIRAS 57098. szám. X/b. OSZTÁLY. Újfajta szőlőkaró és eljárás előállítására. WOLF EDE FAKERESKEDÓ NAGY-RÓCZÉN. A bejelentés napja 1912 január hó 13-ika. A szőlőkarókat eddigelé a tölgyfa, fenyőfa, i akácfa stb. törzseinek hulladékaiból hasítás és fűrészelés útján készítik és pedig akképpen, hogy pl. az élőfát ledöntik és azután legalyazzák, a törzs hulladékaiból szőlőkarókat készítenek, míg a galyakat halomra rakják és alkalmas szélcsendes — lehetőleg nedves — időben elégetik, egyrészt hogy a vágásban lévő utakat kitisztítsák és ezáltal a forgalmat lehetővé tegyék, másrészt pedig, mert máskülönben a megmaradt galyban szú képződik, amely az élőfára is átterjed ós sok esetben egész erdőrészek elpusztítását okozzák továbbá, mert a kiszáradt ágak igen tűzveszélyesek. A szú gyors terjedését és az általa okozott veszedelmet megmagyarázza, hogy egy ledöntött fatörzs után 100 — 120 kiálló ág marad fenn. Ezen földolgozási módnál tehát nemcsak veszenr dőbe mennek az ágak, hanem azoknak eltakarítása még tetemes külön költséggel is jár. Tekintettel már most azon körülményre, hogy a szőlőkarók iránti kereslet a kiterjedt szőlőmívelés folytán igen nagy, ma már azokat, amint fönt említettük, részben vágott fenyőfa törzsének hulladékaiból készítik, amelyek azonban puhaságuknál fogva csak nagyon rövid ideig használhatók, részben pedig fűrészelt karókat használnak erre a célra, amelyek azonban egyrészt nagyon drágák és másrészt szintén nem elegendők a nagy kereslet kielégítésére. A jelen találmány szerint a levágott öregebb fenyők ágait és gályáit használjuk föl szőlőkarók gyanánt, miáltal az ágakat, amelyeket eddig el kellett égetni, hasznosan értékesítjük és az apró galyak elégetése is megtakarítható, miután azok kisebb menynyiségben vannak jelen, bennük szú nem keletkezik és kevésbé tűzveszélyesek. A fenyőágaknak és galyágaknak karóra való feldolgozása lényegileg abban áll, hogy azokat alkalmas módon kiegyenesítjük. Tudvalevő, hogy a fenyőágak az élőtörzsön súlyúknál fogva majdnem vízszintesen állanak, ha azonban a fát ledöntjük, akkor az ágak rugalmasságuknál fogva visszahajlanak és majdnem félkör alakot vesznek fel. Az ágak kiegyenesítése már most úgy történik, hogy azokról először a kérget lehántjuk, hogy az ág később jobban száradjon, azután az ágakat megfelelő hosszúságra vágjuk, vastagabb végét meghegyezzük és egy szorító eszközzel, pl. 24 db. ágat a vastagabb végén összekötünk. Megjegyzendő, hogy az ágakat akképen rakjuk egymás mellé, hogy a görbületek háttal álljanak egymáshoz. A