53815. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémötvözetek nemesítésére

Megjelent 1911. évi október hó 37-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMILEIRAS 53815. szám. XVI/c. OSZTÁLY. Eljárás fémötvözetek nemesítésére. WILM ALFRÉD MÉRNÖK SCHLACHTENSEEBEN. A bejelentés napja 1910 március hó 19-ike. Jelen találmány tárgya eljárás fémötvözetek, különösen mágnéziumötvözetek pl. mágnéziumtartalmú alumínium minőségének javítására; az új eljárás által ezen ötvözetek nagyobb szilárdságot, nyújthatóságot és keménységet kapnak. Az eljárás abban áll, hogy az ötvözetet a megmunkálásnál végzett utolsó fölhevítés után, a megmunkálás befejeztével még egyszer 420 C. foknál magasabb hőmérsékletnek tesszük ki és azután lassan vagy hirtelen lehűtjük. Ha az anyagot a meghatározott hőmérsékletnél történő izzítás és lehűtés után pihentetjük, az előző kezelés folytán az anyag tulajdonságai kedvezően befolyásoltatnak. A fémeket és fémötvözeteket megmunkálásuk befejezte után tudvalevőleg még egyszer ki szokás izzítani. A kiizzítás célja az, hogy hideg hengerlés, húzás, sajtolás stb. folyamat alatt az anyagban föllépő munkafeszültségek megszűnjenek. Minthogy pedig ezáltal a szilárdság és keménység a kiizzítási hőmérséklethez képest kisebb-nagyobb mértékben csökken, a kiizzítási hőmérsékletet lehető legalacsonyabbra választják, hogy a kívánt hatás lehetőleg tökéletes elérése mellett a szilárdsági és keménységi veszteségek lehetőleg csekélyek maradjanak. Ha ezen kiizzítást el akarják kerülni, a gyártmányokat bizonyos ideig pihentetik, miáltal az anyagfeszültségek fokozatosan szintén megszűnnek. Ismeretes tehát a lehetőleg alacsony hőmérsékletnél történő kiizzítás vagy pedig a hideg megmunkálás után történő pihentetés. Ezzel szemben jelen eljárást magasabb hőmérsékletnél való kiizzítás és vele összefüggő pihentetés jellemzi. A kiizzítás és pihentetés alkalmas időpontja a megmunkálás módja szerint igazodik. Az eljárást a melegen való megmunkálás előtt nem alkalmazhatjuk, mert utólagos fölmelegítés az elért sikert megsemmisítené. Ha a melegen való megmunkálással a végérvényes alakítás befejeztetett, a találmány szerinti eljárást a kész darabon végezzük, melyet e célból még egyszer 420 C. foknál magasabb hőmérsékletnek teszünk ki és azután megfelelően hosszabb ideig pihentetünk. Az ezen folyamat által elért anyagsajátságok, mint rugalmassági határ, szilárdság nyújthatóság és keménység, a mechanika megmunkálás által elérhető tulajdonságoka fölülmúlják. Ha a találmány értelmében végzett folyamattal egyidejűleg az alakítás nincs befejezve, bizonyos anyagsajátságok elérése céljából ezen folyamat után hidegen való megmunkálás (hengerlés, húzás, sajtolás stb.)