53669. lajstromszámú szabadalom • Izzótest és izzóláng

___ Megjelent 1911. évi október hó 14-én. MAGY. JGGG| KIR. SZABADALMI fBa HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS j 58669. szám. II/d. OSZTÁLY. Izzótest és izzóláng. SKRIWAN EMIL VEGYÉSZ WIENBEN. A bejelentés napja 1911 január hó 10-ike. Elsőbbsége 1910 február hó 17-ike. Az álló izzóláng, tekintet nélkül arra, hogy | gázalakú vagy gázosított illetőleg elgőzölt folyékony tüzelőanyaggal tápláljuk-e, főleg avval a hátránnyal bír, hogy az izzótestből kiáramló fénysugarak lefelé csak igen kevéssé, vagy egyáltalán nem jutnak érvényre úgy, hogy a lángzó alatt mindig, többékevésbbé nagy arányfolt keletkezik. További hátránya az álló izzólángnak, hogy az izzótest alsó része, mely a lángzófejet többékevésbbé szorosan veszi körül, eltekintve attól, hogy világítás szempontjából teljesen hatástalan marad, a lakk eltávolítása alkalmával igen gyakran a lángzófejhez ragad, azután pedig a hőhatás és lehűlés által keletkezett húzódási feszültségeket nem tudván követni, elszakad; ha nem ragad a lángzófejhez, akkor viszont az a hátrány lép föl, hogy a föl melegedés és lehűlésnél előálló hosszváltozások folytán az izzótest a lángzófejjel való érintkezési helyén átkopik és ezáltal hamarosan elpusztul. Jelen találmány célja e hátrányok sikeres kiküszöbölése és különösen olyan álló izzóláng alkotása, mely az invertlánghoz hasonlóan, a (k) fénysugarak jelentékeny részét lefelé sugározza ki. Ezt főleg az izzótest különleges alakítátásával érjük el, melynek alsó, a lángzót | körülvevő része annyira meg van szűkítve, hogy gyűrűszerű feneket alkot, melyet használatban a láng szintén érinthet és ezáltal élénk izzásba jön és fénysugarait lefelé veti. A rajz az új izzótestet a legjobb fényhatás elérésére alkalmas lángzóval nézetben,, részben metszve mutatja be. A tilálmány lényege, mint az már föntebb említve volt, az (a) izzótestnek különleges alakjában rejlik, a melynek legalább alsó, a lágzófejet körülvevő része lehetőleg bő, de alsó szélén annyira szűkítve illetőleg összehúzva van, hogy a (c) lángzófejig, illetőleg a (d) lángzócsőig érő, gyűrűszerű (b) feneket alkot. Ezáltal az izzótest palástja, mely különben bármilyen alakkal bírhat, járulékos (b) ölületet nyer, mely a lángzófej illetve lángzócső és az izzótest-palástnak ettól legtávolabb álló része közti ürt áthidalja és többékevésbbé lapos vagy lefeléboltozott alakot vesz föl. Ha az izzótest eme részét a láng érinti, úgy az élénk izzásba jön, s a lángzó tengelyéhez viszonyított helyzete következtében az általa kisugárzott összes fénysugarak lefelé jutnak úgy, hogy a közvetlenül a lángzó alatt lévő fölületet is, az álló el-