53647. lajstromszámú szabadalom • Galvánelem, amelynek depolarizáló anyaga egy mangán-oxigén-vegyületeknek grafittal való benső keverékéből áll

___ Megjelent 1911. évi október hó 14-én. MAGY. ^ KIR. SZABADALMI jBB HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 5B647. szám. Vilii. OSZTÁLY. Galvánelem, melynek depolarizáló anyaga egy mangán-oxygén-vegyületnek grafittal való benső keverékéből áll. EVER READY METALLINDUSTR1E G. M. B. H. BERLINI CÉG, MIN.T HEIL ALBRECHT MÉRNÖK FRANKFURTI LAKOS JOGUTÓDJA. A bejelentés napja 1911 január hó 4-ike. Elsőbbsége 1910 január hó 4-ike. Jelen találmány tárgya galvánelem, amelynek csekély súly mellett igen nagy a munkaképessége és oly nagy a tartóssága, aminő eddigelé nem volt elérhető. Ezen tulajdonságok abból kifolyólag mutatkoznak, hogy a depolarizátorként ható anyag nem valamely szuperoxidból például barnakőből, vagy valamely megfelelő szulfáté, chlorid- vagy efféléből áll, mint az máig volt szokásos, hanem a nagyon jól vezető sötétbarna manganihidroxidból, amelynek kémiai összetételét az Mn (0H)3 képlet jelzi. Ha ezt a sötétbarna, könnyű port alkotó, manganihidroxidot finoman porított szénnel (grafittal) bensőleg összekeverjük és a szokásos módon egy likacsos hüvelyben szilárd szénnel, cinkkel szemben, ammoniumnitrát — avagy ammoniumchlorid — vagy hasonló oldatban depolarizáló elektródaként alkalmazzuk, akkor oly elem áll elő, amelynek depolarizáló elektródja egyenlő súly és azonos elektrolit alkalmazása esetén körülbelül 100 százalékkal nagyobb munkaképességgel bír, mint a legjobb és i legtisztább barnakőből készült depolarizáló I elektród. Kísérletekből kitűnt, hogy 70 súlyrész manganihidroxiddal 240 súlyrész legnagyobb százalékos tisztaságú barnakövet pótolhatunk. Az ilyen elemek nagyon állandó és erős áramot szolgáltatnak, nyugalmi helyzetben is igen tartósak, kigőzölgéseket sem idéznek elő, amiért is ily módon igen célszerűen állíthatók elő száraz elemek is. Az elektromotoros erő 1.6 voltot ér el. A belső ellenállás valamivel kisebb, mint a barnakő-elemnél, viszont a helyreállóképesség nagyobb, mint a Leclanché-elemnél. Szükséges azonban, amint már említettük, hogy a sötétbarna manganihidrátot alkalmazzuk, minthogy csak ennek van meg a jelzett kiváljó tulajdonsága. A vilár gos (sárga) manganihidrát viszont, amint azt az oldatból való kicsapás útján közvetlenül nyerjük, rossz vezetőképessége folytán nem jön tekintetbe. A sötétbarna hidrátot úgy nyerjük, hogj a világos hidrátot közönséges levegőben sokáig raktározzuk, vagy pedig azt még i nedves állapotban oxigéndús levegőben tart-I juk. Az utóbbi eljárás szerint a világos,