53507. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kénes ércek (kovandon, fénylék és más effélék) pörkölésére

Megjelent 1911. évi szeptember hó 29-én MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMILEIRA 53507. szám. XII/d. OSZTÁLY. Eljárás kénes ércek (kovandok, fénylék és máseffélék) pörkölésére. GABRIELLI CHARLES VEGYÉSZMÉRNÖK PÁRISBAN. A bejelentés napja 1910 november hó 28-ika. Elsőbbsége 1909 november hó 30-ika. Ha ércekből, főleg kénes ércekből, (ko- | vandokból, fénylékből) a bennük lévő fémet nedves uton tisztán elő akarjak állítani, akkor azokat legtöbbnyire előzőleg pörkölni kell, oly célból, hogy a fémet olyan vegyületté alakítsuk át, amely vízben vagy legalább megsavanyított vízben oldódik. Más esetekben, amikor a fémvegyületben a metalloidra fektetjük a fősúlyt, az érceket előbb pörkölik és azután a pörköket használják a bennük lévő fém vagy fémek kinyerésére. Ide tartozik pl. az az eset, amikor kénkovandot (piritet) vagy rézkovandot (réztartalmu piritet) kénsavnak ólomkamrában vagy kontaktus útján való előállítására pörkölnek és erre a célra vagy Malétra-kemencéket használnak vagy a pörkölést mechanikailag végzik, mert muffola-kemencéket csak kénszegény érceknél alkalmaznak. A végből, hogy savat nagy termelési hányadban kapjunk, a pörkölést akképen kell foganatosítani, hogy meghatározott összetételű gázokat kapjunk, amikor azonban olyan pörkök keletkeznek, amelyek a réz kinyerését megnehezítik. ~ j Ha réztartalmú kénkovandok (rézkovan- I dok) hamuját, amelyet a szokásos pörkölési j eljárás szerint kaptunk, nedves uton keze- ' | lünk, akkor abban még meglehetősen sok réz marad oldhatatlan állapotban vissza, míg ezzel szemben meglehetősen sok vas megy oldatba. A tisztításnál tehát sok vas használódik el és nagyon tisztátalan csapadék keletkezik. Ezen hátrányok elkerülésére többféle eljárást hoztak javaslatba, mint pl. klórozást, a szulfátokká való átalakítást ferro, vagy ferriszulfát, stb. segélyével, amelyek az iparban általánosan használtatnak. Ezen eljárások abban állanak, hogy a pörkölt anyagból kapott pörköket előbb megörlik és azután vagy egy olyan klórvegyületet (kloridot vagy klórürt) adnak hozzá, amelynek bomlási hőmérséklete alacsonyabb, mint azon hőmérséklet, amelynél a rézklorid (Cu, Cl) képződik vagy pedig a pörköket ferri- vagy ferroszulfáttal vagy kénsavval és más effélével keverik, mire a bomlás egy külön kemencében 400—500° C-nál végleg befejeződik. Ezen ismert eljárásoknál növekedik a fémkihozatal, de azért még elég sok fém marad a pörkökben, egészen eltekintve attól, j hogy a különböző utólagos kezelések meg! lehetős nagy költségekkel járnak. A jelen találmány tárgya már most olyan eljárás kovandok, fénylék, általában kénes