53420. lajstromszámú szabadalom • Lábbeli lúdtalpúak számára

, Megjelent 1911. évi szeptember hó 35-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 5B420. szám. I/b. OSZTÁLYLábbeli lúdtalpúak számára. Du

LENGEMANN PAUL GYAKORLÓ ORVOS ÉS SEBÉSZ BREMENBEN. A bejelentés napja 1910 december hó 23-ika. Elsőbbsége 1909 december hó 24-ike. Jelen találmány tárgya lúdtalpúak szár mára való lábbeli vagy cipő, melynél a telpív támasztó elemeit a kivehető betétekkel ellentétben, szilárd alkotórészek képezik és amely az ismert ilynemű szerkezetekkel szemben a tartós támasztó képessé ^ előnyeit a nem föltűnő, tetszetős külalakkal egyesíti. A mellékelt rajz ]. ábrája a betéttalp és a ráhelyezett vo) támasztó test (a talpív belső része szár mára) alulnézetét, 2. ábrája ugyanezt tünteti föl a rajta fekvő rúigóval (lábnak homorulata szármára, középső hosszvonalirányához képest), míg a 3. ábrán a betéttalpon és az ezen talp és a járó talp között lévő támasztó testen át vett keresztmetszet látható. Világosság kedvéért egyes méretek aránytalanul nagyobbra vannak választva. A találmány lényege abban áll, hogy a belső lábív vagy homorulat megtámasztár sára szolgáló (b) támasztó lapot a keskeny, rugalmas (c) szalagok tartják, amelyek a talp szegélyének egyes öltései között áthatolva, a (d) talpbetét és az (e) járótalp között vannak elrendezve. Igen célszerűnek bizonyult a betéttalp vastagított kiugró szegélyében kivágásokat alkalmazni, amelyekbe a rugalmas (c) szalagok beeresztetnek azon célból, hogy a (d) talpbetéten kidudorodások és a fölső bőrön ráncok ne képződhessenek és a varratban káros feszültségek ne léphessenek föl. A lábív bejlső része biztos tartást nem egyes, a talp alól kiálló fésűfogak által nyer, amilyenekkel már eddig is próbálkoztak, hanem az egészséges lábalakhoz lehetőleg pontosan illeszkedő, célszerűen acélbádogból való teljes lap által. Ezen (b) lapot a jelen találmány értelmében szétágazó rugalmas (c) szalagok sorozata hordozza, amelyek a szegély egyes öltései között hatolnak át. A (c) szalagok őzétágazása az egyes szalagok számára különböző görbületet kiván, minek folytán a (b) támasztó lap is nagyobb merevséget nyer. A (b) támasztó lap jó tartása főképen annak tulajdonítható, hogy a (c) szalagok szétágazása folytán kikerüljük, hogy ezen szalagok az öltésközökben ki- vagy becsúszhassanak. A (c) szalagok feszítő ereje következtében a (b) támasztó testet kívülről utólag nem tolhatjuk az öltésközökbe, hanem a (d) talpbetétnek az (e) járótalppal