53333. lajstromszámú szabadalom • Tartókar előhántók, trágyaberakók, szántóvasak és más effélék számára
Megjelent 1911. évi szeptember li ó 19 -én . MAGY. KIR. SZABADALMI öSff HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 53833. szám, X/a. OSZTÁLYTartókar elöhántók, trágyaberakók, szántóvasak és más effélék számára. RÖYVER HENRIK, DIEDBICH HERMANN ÉS BÖWEB FRIGYES EKEGYÁROSOK BLENDERBEN. A bejelentés napja 1910 október hó 3-ika. A találmány tárgya tartókar •elöhántók, trágyaberakjók, szántóvasak és más effélék számára, amely oly módon van alakítva, hogy a ráerősített eszköznek rostos talajrészek által való eldugaszolást gátolja. Ez a találmány szerint olyképen éretik el, hogy az eszköz tartókarja az eszköztől meredek emelkedés elkerülése mellett halad a barázdaoldal felé és pedig oly helyig, ahol a karon végigcsúszó, hosszá rostokkal kevert talajrészek a mögötte mozgó ekevastól föltúrt földtömegek által megnehezítve lehuzatnak. A rajzon a találmány tárgyának két kiviteli alakja van föltünteitve, és pedig az 1. és 2. ábrán oldalnézetben, a 3. ábra az 1. ábra szerinti kiviteli alaknak, a 4. ábra pedig a 2. ábra szerinti kiviteli alaknak elölnézete, az 5. ábra a szántóvasnak az 1. ábra szerinti tartókaron való megerősítési módját tünteti föl. Az (a) eszközt (b) tartókarja előtt összetorlódó rostos talajrészek dugaszolják el, amely tartókar ezideig többé-kevésbbé meredeken vezetett, a gerendelyen lévő (c) i megerősítési helyig. A találmány szerint | ezért a (b) tartókarnak meredeken fölfelé való vezetését elkerüljük és pedig oly helyig, ahol a hosszú rostokkal kevert talajrészek a tartókaron lévő eszközt követő (e) ekevas által föltúrt lehulló földtömegek hatáskörébe jutnak, miután a folyton újabb mennyiségben utánatóduló gaz, szalma stb. által odatolattak. Az (e) ekevas által megemelt, aláhulló földtömegek a találmány szerint arra használtatnak föl, hogy a (b) karról lelógó szalmaszálakat megterheljék úgy, hogy a szalmaszálak a továbbhaladó (b) tartókart elbocsátják, lehullnak és a barázda fenekén fekve maradnak. Oldalt a barázda felé irányuló részén a (b) tartókar csak csekély mértékben emelkedik úgy, hogy a szalmaszálak vagy a talajnak más rostos részei az utánatóduló rostok nyomása alatt azon végigcsúsznak. Csak azután emelkedik a (b) tartókar meredekebben fölfelé a (d) gerendely irányában (az 1. ábra szerinti kiviteli álaknál) vagy az (e) ekekormány hátsó oldalának irányában (2. ábra). A (b) tartókarnak e helyen való megerősítése nem tartozik a
