53207. lajstromszámú szabadalom • Hajtófüzér

Megjelent 1911. évi szeptember hó 5-én. MaG\ jgfe KIR. SZABADALMI jflllf HIVA1 \L SZABADALMI LEÍRÁS 53207. szám. V'e/i. OSZTÁLY. Hajtófüzér. ROMÉT JÁNOS MÉRNÖK BUDAPESTEN. A bejelentés napja 1910 november hó 9-ike. Az adhásio révén működő erőátviteli közegek, pl. szíjak, kötelek stb. tudvalevőleg többé-kevésbbé csúsznak, nem állandósítják tehát a hajtó és hajtott tengelyek fordulatszámainak viszonyát. Az ezen hátrányt megszüntető láncáttétel viszont lényegileg csuklós kapcsolások sorozatából állván, egyrészt költséges, másrészt a láncban magában föllépő nagy súrlódások folytán különösen poros üzemben, igen hamar tönkremegy. A találmány tárgya mindkét hátrányt teljesen kiküszöböli, amennyiben egyrészt kapaszkodó részekkel, pl. fogakkal bír, melyek a hajtó és hajtott géprészek megfelelő mélyedéseibe vagy fogai mögé fogva, a két forgásszámnak arányát állandósítják, másrészt azonban nem -bír csuklós részekkel úgy, hogy kopása kizárólag csak a kapaszkodó részekre szorítkozik. A találmány lényege abban áll, hogy a füzérnek a hajtó éa hajtott kerék stb. megfelelő részeibe fogó kapaszkodó részei (fogak, csapok stb.) mereven vannak egyesítve a füzér hajlékony vonórészeivel, mely minden anyagmegszakítás nélkül terjed mindegyik fogtól a szomszédos fogig. A csatolt rajzon á találmány tárgyának néhány foganatosítási példája van föltüntetve : Az 1. ábrabeli példánál az (1) fog egy darabból készül a szalagalakú (2) vonórésszel, mely oly vékony, hogy rugalmassági ill. hajlékonysági határán belül maradva, teljesen követheti a hajtó és hajtott géprészek domborulatát, emellett azonban akkora húzási szilárdsággal bír, hogy a tekintetbe jövő húzási igénybevétel hatása alatt ne szenvedjen maradó hosszváltozást* Nyilvánvaló, hogy az ilyen füzér a hajtó és hajtott tengelyek forgásszámainak állandó viszonyát ép oly tökéletesen biztosítja, mint az eddig használatos hajtóláncok, ezekkel szemben azonban jóval előnyösebb, mert a (2) vonórész megszakítás nélkül terjedvén az egyik fogtól a másikig, kopásnak alávetve egyáltalán nincs, holott az eddigi hajtóláncok épen csuklós kapcsolásaikban koptak ki, ami által egyrészt a lánc húzási szilárdsága csökkent, másrészt a fogtávolság növekedett s ennek folytán megszűnt a lánc és kerék nyugodt összeműködése. A jelen találmány tárgyánál kizárólag a fogak vannak kopásnak alávetve, minthogy azonban e kopás tudvalevőleg rendkívül egyenletes, a fogak párhuzamos (pl. a) homlokainak távolsága nem változik, vagyis si füzér a fogaknak majdnem teljes elkopásig teljesen nyugodt hajtást biztosít.