53099. lajstromszámú szabadalom • Patkó igás ökrök és más igavonó állatok számára

Megjelent 1911. évi augusztus hó 25-én. MAGY SZABADALMI KIR HIVATAL SZABADALMILEIRAS 53099. szám. X/e. OSZTÁLY. Patkó igás ökrök és más igavonóállatok számára. NÜRNBERGER OTTÓ KOVÁCS OTTMANNSHAUSENBEN. A bejelentés napja 1910 szeptember hó 12-ike. Az igás ökrök és más igavonóállatok számára eddig használt patkót szögek se­gélyével erősítik a patára. Minthogy igás­ökrök lépés közben patáikkal a földet sú­rolják, e patkók rendszerint csak igen rövid ideig maradnak szorosan a patán úgy, hogy azokat gyakran kell a patán újból megerő­síteni. A patát azonban a gyakori szögelés közben bevert patkószögek idővel annyira keresztüllyukgatják, hogy a patkót már nem is lehet a patán szorosan rögzíteni, azonkívül pedig az állat patabetegséget xap és megsántul. A találmány tárgya mindeme hátrányo­kat teljesen megszünteti. Jellemzője az, hogy a patkó sarú gyanánt van kiképezve, amely a patát körülveszi és az állat lábára azíjjazható, mimellett a sarun elrendezett kengyelek a két patafélhez hozzáfekszenek es a patkó szoros fölerősítését biztosítják. Az ilyen patkó mindennemű szöggel való megerősítés nélkül szorosan tart a patán és ha az igavonóállat nincs munkában, a patáról könnyen eltávolítható. A rajzon a találmány tárgyának példa­képem kiviteli alakja van föltüntetve, és pedig az 1. ábrán oldalnézetben, a 2. ábrán fölülnézetben és a 3. ábrán homloknézetben. A patkó félelliptikus alakban kiképezett (a) és (b) vaslapokból áll, amelyek mellső részükön egy-egy fölfelé előálló (c, d) ken­gyellel vannak ellátva. Ezen (c, d) kengye­lek az (a, b) vaslemezek külső kerek szé­lével párhuzamosan futnak. A két (a, b) lemez (e) szögecsekkel (f) bőrlapon van megerősítve, amely közepén (g) hosszhasí­tékkal van ellátva és hátul egy fölfelé ki­álló (h) süvegben folytatódik. A (h) süveg (i) szemben végződik, amelyen (k) szíj van keresztülhúzva. E szíjat a (c, d) kengyele­ken megerősített, szemszerűen kiképezett (1, m) pántok vezetik és végei (n) csatt segélyével vannak könnyen oldhatóan ösz­szekapcsolva. A patkót úgy helyezzük az állat patá­jára, hogy a pata futófölülete az (f) bőr­lapra feküdjék föl, mire a patkót annyira eltoljuk, hogy a kettéhasított pata egy-egy fele a (c, d) kengyeleken át kevéssé ki­álljon, a pata sarkát pedig a (h) süveg körülzárja. Ennek megtörténtével a (k) szíjat az állat lába körül vezetjük a pata fölött ós szorosra húzva, a csattal rögzít­jük, miáltal a patkó a patán rögzíttetik. Az új patkóval az állat kényelmesen jár, különösen mert a (g) hasíték elrendezése

Next

/
Oldalképek
Tartalom